Job 23
1 Så tog Job til Orde og svarede:
Felele pedig Jób, és monda:
2 "Også i Dag er der Trods i min Klage, tungt ligger hans Hånd på mit Suk!
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Ak, vidste jeg Vej til at finde ham, kunde jeg nå hans Trone!
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4 Da vilde jeg udrede Sagen for ham og fylde min Mund med Beviser,
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5 vide, hvad Svar han gav mig, skønne, hvad han sagde til mig!
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Mon han da satte sin Almagt imod mig? Nej, visselig agted han på mig;
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 da gik en oprigtig i Rette med ham, og jeg bjærged for evigt min Ret.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 Men går jeg mod Øst, da er han der ikke, mod Vest, jeg mærker ej til ham;
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9 jeg søger i Nord og ser ham ikke, drejer mod Syd og øjner ham ej.
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 Thi han kender min Vej og min Vandel, som Guld går jeg frem af hans Prøve.
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 Min Fod har holdt fast ved hans Spor, hans Vej har jeg fulgt, veg ikke derfra,
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12 fra hans Læbers Bud er jeg ikke veget, hans Ord har jeg gemt i mit Bryst.
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 Men han gjorde sit Valg, hvem hindrer ham Han udfører, hvad hans Sjæl attrår.
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 Thi han fuldbyrder, hvad han bestemte, og af sligt har han meget for.
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15 Derfor forfærdes jeg for ham og gruer ved Tanken om ham.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16 Ja, Gud har nedbrudt mit Mod, forfærdet mig har den Almægtige;
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 thi jeg går til i Mørket, mit Åsyn dækkes af Mulm.
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
