Job 17
1 Brudt er min Ånd, mine Dage slukt, og Gravene venter mig;
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 visselig, Spot er min Del, og bittert er, hvad mit Øje må skue.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Stil Sikkerhed for mig hos dig! Hvem anden giver mig Håndslag?
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 Thi du lukked deres Hjerte for Indsigt, derfor vil du ikke ophøje dem;
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 den, der forråder Venner til Plyndring, hans Sønners Øjne hentæres.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 Til Mundheld har du gjort mig for Folk, jeg er blevet et Jærtegn for dem;
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 mit Øje er sløvet af Kvide, som Skygger er mine Lemmer til Hobe;
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 retsindige stivner af Rædsel ved sligt, over vanhellig harmes den skyldfri,
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 men den retfærdige holder sin Vej, en renhåndet vokser i Kraft.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 Men I, mød kun alle frem igen, en Vismand fnder jeg ikke iblandt jer!
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 Mine Dage stunder mod Døden, brudt er mit Hjertes Ønsker;
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 Natten gør jeg til Dag, Lyset for mig er Mørke;
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 Graven kalder jeg Fader, Forrådnelsen Moder og Søster.
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Hvor er da vel mit Håb, og hvo kan øjne min Lykke?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
