Job 15
1 Så tog Temaniten Elifaz til Orde og sagde:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 "Mon Vismand svarer med Mundsvejr og fylder sit Indre med Østenvind
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 for at hævde sin Ret med gavnløs Tale, med Ord, som intet båder?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Desuden nedbryder du Gudsfrygt og krænker den Stilhed, som tilkommer Gud.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 Din Skyld oplærer din Mund, du vælger de listiges Sprog.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Din Mund domfælder dig, ikke jeg, dine Læber vidner imod dig!
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 Var du den første, der fødtes, kom du til Verden, før Højene var?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Mon du lytted til, da Gud holdt Råd, og mon du rev Visdommen til dig?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 Hvad ved du, som vi ikke ved, hvad forstår du, som vi ikke kender?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Også vi har en gammel iblandt os, en Olding, hvis Dage er fler end din Faders!
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Er Guds Trøst dig for lidt, det Ord, han mildelig talede til dig?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Hvi river dit Hjerte dig hen, hvi ruller dit Øje vildt?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 Thi du vender din Harme mod Gud og udstøder Ord af din Mund.
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 Hvor kan et Menneske være rent, en kvindefødt have Ret?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 End ikke sine Hellige tror han, og Himlen er ikke ren i hans Øjne,
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 hvad da den stygge, den onde, Manden, der drikker Uret som Vand!
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 Jeg vil sige dig noget, hør mig, jeg fortæller, hvad jeg har set,
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 hvad vise Mænd har forkyndt, deres Fædre ikke dulgt,
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 dem alene var Landet givet, ingen fremmed færdedes blandt dem:
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 Den gudløse ængstes hele sit Liv, de stakkede År, en Voldsmand lever;
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 Rædselslyde fylder hans Ører, midt under Fred er Hærgeren over ham;
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 han undkommer ikke fra Mørket, opsparet er han for Sværdet,
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 udset til Føde for Gribbe, han ved, at han står for Fald;
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Mørkets Dag vil skræmme ham. Trængsel og Angst overvælde ham som en Konge, rustet til Strid.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Thi Hånden rakte han ud mod Gud og bød den Almægtige Trods,
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 stormed bårdnakket mod ham med sine tykke, buede Skjolde.
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 Thi han dækked sit Ansigt med Fedt og samlede Huld på sin Lænd.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 tog Bolig i Byer, der øde lå hen. i Huse, man ikke må bo i, bestemt til at ligge i Grus.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 Han bliver ej rig, hans Velstand forgår, til Jorden bøjer sig ikke hans Aks;
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 han undkommer ikke fra Mørket. Solglød udtørrer hans Spire, hans Blomst rives bort af Vinden.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Han stole ikke på Tomhed han farer vild thi Tomhed skal være hans Løn!
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 I Utide visner hans Stamme, hans Palmegren skal ikke grønnes;
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 han ryster som Ranken sin brue af og kaster som Olietræet sin Blomst.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 Thi vanhelliges Samfund er goldt, og Ild fortærer Bestikkelsens Telte;
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 svangre med Kvide, føder de Uret, og deres Moderskød fostrer Svig!
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
