Job 15
1 Så tog Temaniten Elifaz til Orde og sagde:
Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
2 "Mon Vismand svarer med Mundsvejr og fylder sit Indre med Østenvind
Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
3 for at hævde sin Ret med gavnløs Tale, med Ord, som intet båder?
bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
4 Desuden nedbryder du Gudsfrygt og krænker den Stilhed, som tilkommer Gud.
Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
5 Din Skyld oplærer din Mund, du vælger de listiges Sprog.
Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
6 Din Mund domfælder dig, ikke jeg, dine Læber vidner imod dig!
Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
7 Var du den første, der fødtes, kom du til Verden, før Højene var?
Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
8 Mon du lytted til, da Gud holdt Råd, og mon du rev Visdommen til dig?
Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
9 Hvad ved du, som vi ikke ved, hvad forstår du, som vi ikke kender?
Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
10 Også vi har en gammel iblandt os, en Olding, hvis Dage er fler end din Faders!
Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
11 Er Guds Trøst dig for lidt, det Ord, han mildelig talede til dig?
Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
12 Hvi river dit Hjerte dig hen, hvi ruller dit Øje vildt?
Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
13 Thi du vender din Harme mod Gud og udstøder Ord af din Mund.
hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
14 Hvor kan et Menneske være rent, en kvindefødt have Ret?
Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
15 End ikke sine Hellige tror han, og Himlen er ikke ren i hans Øjne,
Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
16 hvad da den stygge, den onde, Manden, der drikker Uret som Vand!
hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
17 Jeg vil sige dig noget, hør mig, jeg fortæller, hvad jeg har set,
Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
18 hvad vise Mænd har forkyndt, deres Fædre ikke dulgt,
a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
19 dem alene var Landet givet, ingen fremmed færdedes blandt dem:
nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
20 Den gudløse ængstes hele sit Liv, de stakkede År, en Voldsmand lever;
A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
21 Rædselslyde fylder hans Ører, midt under Fred er Hærgeren over ham;
Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
22 han undkommer ikke fra Mørket, opsparet er han for Sværdet,
Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
23 udset til Føde for Gribbe, han ved, at han står for Fald;
Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
24 Mørkets Dag vil skræmme ham. Trængsel og Angst overvælde ham som en Konge, rustet til Strid.
Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
25 Thi Hånden rakte han ud mod Gud og bød den Almægtige Trods,
Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
26 stormed bårdnakket mod ham med sine tykke, buede Skjolde.
nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
27 Thi han dækked sit Ansigt med Fedt og samlede Huld på sin Lænd.
Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
28 tog Bolig i Byer, der øde lå hen. i Huse, man ikke må bo i, bestemt til at ligge i Grus.
Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
29 Han bliver ej rig, hans Velstand forgår, til Jorden bøjer sig ikke hans Aks;
Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
30 han undkommer ikke fra Mørket. Solglød udtørrer hans Spire, hans Blomst rives bort af Vinden.
nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
31 Han stole ikke på Tomhed han farer vild thi Tomhed skal være hans Løn!
Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
32 I Utide visner hans Stamme, hans Palmegren skal ikke grønnes;
Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
33 han ryster som Ranken sin brue af og kaster som Olietræet sin Blomst.
Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
34 Thi vanhelliges Samfund er goldt, og Ild fortærer Bestikkelsens Telte;
Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
35 svangre med Kvide, føder de Uret, og deres Moderskød fostrer Svig!
bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.
