Job 11
1 Så tog Na'amatiten Zofar til Orde og sagde:
Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
2 "Skal en Ordgyder ej have Svar, skal en Mundheld vel have Ret?
Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
3 Skal Mænd vel tie til din Skvalder, skal du spotte og ikke få Skam?
Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
4 Du siger: "Min Færd er lydeløs, og jeg er ren i hans Øjne!"
Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
5 Men vilde dog Gud kun tale, oplade sine Læber imod dig,
Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
6 kundgøre dig Visdommens Løndom, thi underfuld er den i Væsen; da vilde du vide, at Gud har glemt dig en Del af din Skyld!
hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
7 Har du loddet Bunden i Gud og nået den Almægtiges Grænse?
Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg? (Sheol h7585)
9 Den overgår Jorden i Vidde, er mere vidtstrakt end Havet.
Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
10 Farer han frem og fængsler, stævner til Doms, hvem hindrer ham?
Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
11 Han kender jo Løgnens Mænd, Uret ser han og agter derpå,
Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
12 så tomhjernet Mand får Vid, og Vildæsel fødes til Menneske.
Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
13 Hvis du får Skik på dit Hjerte og breder dine Hænder imod ham,
Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
14 hvis Uret er fjern fra din Hånd, og Brøde ej bor i dit Telt,
ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
15 ja, da kan du lydefri løfte dit Åsyn og uden at frygte stå fast,
bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
16 ja, da skal du glemme din Kvide, mindes den kun som Vand, der flød bort;
bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
17 dit Liv skal overstråle Middagssolen, Mørket vorde som lyse Morgen.
S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
18 Tryg skal du være, fordi du har Håb; du ser dig om og går trygt til Hvile,
És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
19 du ligger uden at skræmmes op. Til din Yndest vil mange bejle.
heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
20 Men de gudløses Øjne vansmægter; ude er det med deres Tilflugt, deres Håb er blot at udånde Sjælen!
De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
