Jeremias 10

1 Hør det Ord HERREN taler til eder, Israels hus!

Halljátok az igét, melyet szólt az Örökkévaló rólatok, Izrael háza.

2 Så siger HERREN: Væn eder ikke til Hedningernes Færd og frygt ikke Himmelens Tegn, fordi Hedningerne frygter dem.

Így szól az Örökkévaló: A nemzetek útjához ne szokjatok és az ég jeleitől ne rettegjetek, mert a nemzetek remegnek azoktól.

3 Thi Folkenes Rædsel er Tomhed; thi det er Træ, fældet i Skoven, et Værk, som Håndværkerhænder tilhugger med Økse:

Mert a népek törvényei – hiábavalóság az, mert fa az, melyet erdőből vágtak, művész keze munkája, a baltával;

4 han smykker det med Sølv og Guld og fæster det med Søm og Hammer, så det ikke vakler.

ezüsttel és arannyal szépíti, szögekkel és pörölyökkel erősíti, hogy meg ne inogjon,

5 De er som et Fugleskræmsel i Agurkhaven og kan ikke tale; de må bæres, da de ikke kan gå. Frygt dem ikke, thi de gør intet ondt, så lidt som de evner at gøre noget godt.

olyanok ők, mint az ugorkamező oszlopa és nem beszélnek, vinni kell őket, mert nem léphetnek; ne féljetek tőlük, mert nem tesznek rosszat és jót tenni sem áll rajtuk.

6 Din Lige findes ikke, HERRE; stor er du og stort dit Navn i Vælde.

Senki sincs olyan mint te, oh Örökkévaló; nagy vagy te és nagy a te neved hatalomban.

7 Hvo skulde ikke frygte dig, du Folkenes Konge! Thi sådant tilkommer dig; thi blandt alle Folks Vismænd og i alle deres Riger findes ikke din Lige.

Ki ne félne téged, nemzetek királya, mert téged illet; mert mind a nemzetek bölcsei között és minden birodalmukban nincs senki olyan, mint te!

8 Alle sammen er de dumme og Tåber; Afgudernes Lærdom, den er Træ.

De egyben tudatlanok ők és balgák: a hiábavalóságok tana – fa az;

9 Hamret Sølv, indført fra Tarsis, og Guld fra Ofir, et Værk af en Håndværker og Guldsmedens Hænder! De er klædt i violet og rødt Purpur; et Værk af kunstsnilde Folk er de alle.

lapított ezüst, Tarsisból hozatik és arany Úfázból, művész munkája és ötvös kezéé, kék bíbor és piros bíbor öltözetük, bölcsek munkája mindannyi.

10 Men HERREN er Gud i Sandhed, han er en levende Gud og en evig Konge; for hans Vrede skælver Jorden, og Folkene udholder ikke hans Harme.

De az Örökkévaló igaz Isten, ő élő Isten és öröktől való király; haragjától megremeg a föld és nemzetek nem bírják el fölindulását.

11 Således skal I sige til dem: Guder, der ikke har skabt Himmel og Jord, skal forsvinde fra Jorden og under Himmelen.

Ekként szóljatok hozzájuk: Az istenek, melyek az eget és a földet nem teremtették, azok el fognak veszni a földről és az ég alól.

12 Han skabte Jorden i sin Vælde, grundfæstede Jorderig i sin Visdom, og i sin Indsigt udspændte han Himmelen.

Teremtette a földet erejével, készítette a világot bölcsességével, és értelmével kiterjesztette az eget.

13 Når han løfter sin Røst, bruser Vandene i Himmelen, og han lader Skyer stige op fra Jordens Ende, får Lynene til at give Regn og sender Stormen ud af sine Forrådskamre.

Amint hangját hallatja, vizek tömege van az égen, felhőket hoz fel a föld végéről; villámokat teremtett az esőnek és kihozta a szelet tárházaiból.

14 Dumt er hvert Menneske, uden Indsigt; hver Guldsmed får Skam af sit Billede; thi hvad han støber, er Løgn, og der er ikke Ånd i den;

Elbutult minden ember, nincs megismerése, szégyent vallott minden ötvös a bálványkép miatt, mert hazugság az öntvénye, és nincs szellem bennük.

15 Tomhed er de, et dårende Værk; når deres Hjemsøgelses Tid kommer, er det ude med dem.

Hiábavalóság azok, csúfolni való munka, büntetésük idején elvesznek.

16 Jakobs Arvelod er ikke som de; thi han har skabt alt, og Israel er hans Arvelods Stamme; Hærskarers HERRE er hans Navn.

Nem olyan, mint ezek Jákob osztályrésze, mert a mindenség alkotója ő, és Izrael birtokának törzse, az Örökkévaló a seregek ura az ő neve.

17 Tag din Bylt op fra Jorden, du, som sidder belejret!

Szedd össze az országból holmidat, te, ki ostrom alatt ülsz.

18 Thi så siger HERREN: Se, denne Gang slynger jeg Landets indbyggere bort og bringer dem i Trængsel, for at de kan bøde.

Mert így szól az Örökkévaló: Íme kihajítom az ország lakóit ez ízben szorongatom őket, hogy megkapják.

19 "Ve mig for min Brøst, mit Sår er svart! Men jeg siger: "Det er min Smerte, den vil jeg bære."

Jaj nekem a törésem miatt, kínzó a sebem; én meg azt mondtam volt: csak ez a betegség, majd elviselem.

20 Mit Telt er hærget og alle mine Teltreb sprængt, mine Børn går fra mig, de er borte; mit Telt spænder ingen ud mer eller opsætter Tæpperne.

Sátram elpusztíttatott, mind a köteleim elszakadtak; gyermekeim elmentek tőlem és nincsenek meg, nincs többé, ki felüsse sátramat, felvonná kárpitjaimat.

21 Thi dumme er Hyrderne, HERREN søger de ikke, du er derfor til intet, og hele deres Hjord er spredt.

Mert elbutultak a pásztorok és az Örökkévalót nem keresték; ezért nem boldogultak és egész legelő nyájuk elszéledt.

22 Der lyder en Tidende, se, den kommer med vældigt Drøn fra Nordens Land og gør Judas Byer til Ørk, til Sjakalers Bo.

Hallga, íme hír jön és nagy rengés észak országából, hogy Jehúda városait pusztulássá tegyék, sakálok tanyájává.

23 Jeg ved, HERRE, at et Menneskes Vej ikke står til ham selv, og at det ikke står til en Mand at vandre og styre sine Fjed.

Tudom, oh Örökkévaló, hogy nem az emberé útja, nem a járóé férfiúé, hogy lépteit meghatározza.

24 Tugt os, HERRE, men med Måde, ikke i Vrede, for ikke at gøre os færre!

Fenyíts meg engem, oh Örökkévaló, csakhogy ítélet szerint, ne haragodban, nehogy megfogyassz engem.

25 Udøs din Vrede på Folk, som ikke kender dig, på Slægter, som ikke påkalder dit Navn; thi de har opædt Jakob, tilintetgjort det og lagt dets Bolig øde.

Ontsd ki hevedet nemzetekre, melyek téged nem ismernek, a nemzetségekre, melyek nevedet nem szólítják, mert ették Jákobot, megették és megsemmisítették és hajlékát elpusztították.