Esajas 32
1 Se, en Konge skal herske med Retfærd, Fyrster styre med Ret,
Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
2 hver af dem som Læ imod Storm og Ly imod Regnskyl, som Bække i Ørk, som en vældig Klippes Skygge i tørstende Land.
Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
3 De seendes Øjne skal ej være blinde, de hørendes Ører skal lytte;
És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
4 letsindiges Hjerte skal nemme Kundskab, stammendes Tunge tale flydende, rent.
A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
5 Dåren skal ikke mer kaldes ædel, højsindet ikke Skalken.
Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
6 Thi Dåren taler kun Dårskab, hans Hjerte udtænker Uret for at øve Niddingsværk og prædike Frafald fra HERREN, lade den sultne være tom og den tørstige mangle Vand.
Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
7 Skalkens Midler er onde, han oplægger lumske Råd for at ødelægge arme med Løgn, skønt Fattigmand godtgør sin Ret.
A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
8 Men den ædle har ædelt for og står fast i, hvad ædelt er.
De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
9 Op, hør min Røst, I sorgløse Kvinder, I trygge Døtre, lyt til min Tale!
Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem`!
10 Om År og Dag skal I trygge skælve, thi med Vinhøst er det ude, der kommer ej Frugthøst.
Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
11 Bæv, I sorgløse, skælv, I trygge, klæd jer af og blot jer, bind Sæk om Lænd;
Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
12 slå jer for Brystet og klag over yndige Marker, frugtbare Vinstokke,
Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
13 mit Folks med Tidseltorn dækkede Jord, ja, hvert Glædens Hus, den jublende By!
Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
14 Thi Paladset er øde, Bylarmen standset, Ofel med Tårnet en Grushob for evigt, Vildæslers Fryd, en Græsgang for Hjorde -
A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
15 til Ånd fra det høje udgydes over os. Da bliver Ørkenen til Frugthave, Frugthaven regnes for Skov.
Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
16 Ret fæster Bo i Ørkenen, i Frugthaven dvæler Retfærd;
És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
17 Retfærds Frugt bliver Fred og Rettens Vinding Tryghed for evigt.
És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
18 Da bor mit Folk i Fredens Hjem, i trygge Boliger, sorgfri Pauluner.
Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
19 Skoven styrter helt, Byen bøjes dybt.
De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!
20 Salige I, som sår ved alle Vande, lader Okse og Æsel frit løbe om!
Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!
