Esajas 32

1 Se, en Konge skal herske med Retfærd, Fyrster styre med Ret,

Íme igazság szerint fog király uralkodni és kormányzók fognak jog szerint kormányozni.

2 hver af dem som Læ imod Storm og Ly imod Regnskyl, som Bække i Ørk, som en vældig Klippes Skygge i tørstende Land.

És mindegyik lesz mint menedék szél elől, mint rejtek zápor ellen, mint vízpatakok a sivatagban, mint nehéz kőszálnak árnyéka bágyadt földön.

3 De seendes Øjne skal ej være blinde, de hørendes Ører skal lytte;

Nem vakulnak meg a látók szemei és a hallók fülei figyelni fognak.

4 letsindiges Hjerte skal nemme Kundskab, stammendes Tunge tale flydende, rent.

Az elhamarkodók szíve értelmes lesz megismerésre és a dadogók nyelve siet tisztán beszélni.

5 Dåren skal ikke mer kaldes ædel, højsindet ikke Skalken.

Nem neveztetik többé az aljas nemesnek és a fösvény nem mondatik előkelőnek.

6 Thi Dåren taler kun Dårskab, hans Hjerte udtænker Uret for at øve Niddingsværk og prædike Frafald fra HERREN, lade den sultne være tom og den tørstige mangle Vand.

Mert az aljas aljasságot beszél és szíve jogtalanságot cselekszik, istentelenséget cselekedve és tévedést beszélve az Örökkévaló ellen, üresen hagyva az éhezőnek lelkét és a szomjazónak italát elvonva.

7 Skalkens Midler er onde, han oplægger lumske Råd for at ødelægge arme med Løgn, skønt Fattigmand godtgør sin Ret.

És a fösvénynek fegyverei gonoszak; ő fondorlatokat eszelt ki, hogy megrontsa a szegényeket hazug beszédekkel és mikor a szűkölködő jogosságot beszél.

8 Men den ædle har ædelt for og står fast i, hvad ædelt er.

De a nemes dolgokat eszelt ki, és ő nemes dolgoknál megmarad.

9 Op, hør min Røst, I sorgløse Kvinder, I trygge Døtre, lyt til min Tale!

Gondtalan asszonyok, fel, halljátok szavamat, bizakodó leányok, figyeljetek beszédemre.

10 Om År og Dag skal I trygge skælve, thi med Vinhøst er det ude, der kommer ej Frugthøst.

Esztendőn fölül napok múlva remegni fogtok ti bizakodók, mert elveszett a szüret, gyümölcsszedés nem lesz.

11 Bæv, I sorgløse, skælv, I trygge, klæd jer af og blot jer, bind Sæk om Lænd;

Reszkessetek ti gondtalanok, remegjetek ti bizakodók, vetkőzzetek, meztelenedjetek, gyászt öltsetek az ágyékra!

12 slå jer for Brystet og klag over yndige Marker, frugtbare Vinstokke,

Mellet verdesnek a gyönyörűséges mező miatt, a termékeny szőlő miatt.

13 mit Folks med Tidseltorn dækkede Jord, ja, hvert Glædens Hus, den jublende By!

Népem földjén tövis és tüske nő ki, bizony mind a vígságos házain az ujjongó városnak.

14 Thi Paladset er øde, Bylarmen standset, Ofel med Tårnet en Grushob for evigt, Vildæslers Fryd, en Græsgang for Hjorde -

Mert a kastély pusztán maradt, a zajos város elhagyatott, bástya és őrtorony barlangokká váltak örökre, vadszamarak vígságául, nyájak legelőjéül.

15 til Ånd fra det høje udgydes over os. Da bliver Ørkenen til Frugthave, Frugthaven regnes for Skov.

Mígnem kiömlik ránk a szellem a magasból és a puszta termőfölddé lesz és a termőföld erdőnek tekintetik.

16 Ret fæster Bo i Ørkenen, i Frugthaven dvæler Retfærd;

És lakozik a pusztában jogosság és igazság a termőföldön lakik.

17 Retfærds Frugt bliver Fred og Rettens Vinding Tryghed for evigt.

És lesz az igazságnak műve béke és az igazság munkája békesség és biztonság mindörökre.

18 Da bor mit Folk i Fredens Hjem, i trygge Boliger, sorgfri Pauluner.

És lakni fog népem a béke hajlékában és biztos lakásokban és gondtalan nyugalomban.

19 Skoven styrter helt, Byen bøjes dybt.

És jégeső lesz, mikor ledől az erdő és alacsonyra alacsonyul a város.

20 Salige I, som sår ved alle Vande, lader Okse og Æsel frit løbe om!

Boldogok ti; akik magot szórtok minden víz mellett, kik szabadon bocsátjátok az ökör és szamár lábát.