Esajas 25

1 HERRE, min Gud er du; jeg priser dig, lover dit Navn. Thi du har gjort et Under, Råd fra fordum var tro og sande.

Örökkévaló, én Istenem vagy, felmagasztallak, dicsőítem nevedet, mert csodát műveltél, régtől való határozatokat, hűségesen, híven.

2 Thi du lagde Byen i Grus, den faste Stad i Ruiner; de fremmedes Borg er nedbrudt, aldrig mer skal den bygges.

Mert kőhalmazzá tetted a várost, az erősített várt omladékká; az idegenek kastélyát, hogy nincs város, soha sem épül fel.

3 Derfor ærer dig et mægtigt Folk, frygter dig grumme Hedningers Stad.

Ezért tisztel téged erős nép, erőszakos nemzetek várai félnek téged.

4 Thi du blev de ringes Værn, den fattiges Værn i Nøden, et Ly mod Skylregn, en Skygge mod Hede; thi som isnende Regn er Voldsmænds Ånde,

Mert menedéke voltál a szegénynek, menedéke a szűkölködőnek, megszorultában; oltalom zivatar ellen, árnyék hőség ellen, mert az erőszakosok dühe olyan, mint zivatar a falnak.

5 som Hede i det tørre Land. Du kuer de fremmedes Larm; som Hede ved Skyens Skygge så dæmpes Voldsmænds Sang.

Mint hőséget a sivatagban, lenyomod az idegenek zajongását, mint hőség a felhő árnyéka által, elnyomatik az erőszakosok éneke.

6 Hærskarers HERRE gør på dette Bjerg et Gæstebud for alle Folkeslag med fede Retter og stærk Vin, med fede, marvfulde Retter og stærk og klaret Vin.

És szerez majd az Örökkévaló a seregek ura mind a népeknek ezen a hegyen lakomát zsíros étkekből, lakomát seprűs borból, velővel készített zsíros étkekből, megtisztított seprűs borokból.

7 Og han borttager på dette Bjerg Sløret, som tilslører alle Folkeslag, og Dækket, der dækker alle Folk.

És megsemmisíti ezen a hegyen a fátyolt, mely elfátyolozza mind a népeket és a takarót, mely rá van takarva mind a nemzetekre.

8 Han opsluger Døden for stedse. Og den Herre HERREN aftørrer Tåren af hver en Kind og gør Ende på sit Folks Skam på hele Jorden, så sandt HERREN har talet.

Megsemmisíti a halált örökre és eltörli az Úr az Örökkévaló a könyüt minden arcról; és népének gyalázatát eltávolítja az egész földről, mert az Örökkévaló szólt.

9 På hin Dag skal man sige: Se, her er vor Gud, som vi biede på, og som frelste os; her er HERREN, som vi biede på. Lad os juble og glæde os over hans Frelse;

És mondják ama napon: Íme ez az Istenünk, akiben reménykedünk, hogy megsegít bennünket: ez az Örökkévaló, akiben reménykedünk, ujjongjunk és örüljünk az ő segítségének.

10 thi HERRENs Hånd hviler over dette Bjerg. Men Moab trampes ned, hvor det står, som Strå i Møddingpølen;

Mert nyugodni fog az Örökkévaló keze ezen a hegyen és összetiportatik Móáb a maga helyén, amint összetiportatik a szalma a ganéjgödörben.

11 det breder sine Hænder ud deri som Svømmeren gør for at svømme, og han ydmyger dets Hovmod trods Hændernes Kunstgreb.

Kiterjeszti ott kezeit, amint kiterjeszti az úszó, hogy ússzon; és lealacsonyítja gőgösségét kezének cselfogásaival.

12 Han nedbryder og nedstyrter de stejle Mures Værn; han jævner dem med Jorden, så de ligger i Støvet.

Falaidnak magas erősségét pedig lealázta, lealacsonyította, földhöz érette, a porig.