Hoseas 10

1 En frodig vinstok var Israel, som bar sin frugt, jo flere frugter, des flere Altre; som Landet gik frem, des skønnere Støtter.

Terjeszkedő szőlőtő Izraél, megtermi gyümölcsét; a mint sokasodott gyümölcse, megsokasította az oltárokat, a mily jólétben volt országa, azon jól készített oszlopokat.

2 Deres Hjerte var glat, så lad dem da bøde! Han skal slå Altrene ned, lægge Støtterne øde.

Megoszlott a szívök, most bűnhődjenek! Ő majd letöri oltáraikat, elpusztítja oszlopaikat.

3 De siger jo nu: "Vi har ingen Konge; thi HERREN frygter vi ej; en Konge, hvad gavner han os?"

Bizony, most mondhatják: nincsen királyunk: mert nem féltük az Örökkévalót, a király pedig, mit tehet érettünk?!

4 Med Ord slår de om sig, gør Mened og indgår Forbund, så Ret bliver Gifturt, der gror langs Markens Furer.

Beszéltek beszédeket, hamis eskükkel szövetséget kötve; és kivirít, mint a méregfű, az ítélet a mező barázdáin.

5 For Bet-Avens Kalv skal Samarias Borgere ængstes, ja, over den skal dens Folk og dens Præster sørge, jamre over deres Skat, thi den bortføres fra dem;

Bét-Ávennek borjaiért félnek Sómrón lakói; bizony gyászol miatta az ő népe, papjai pedig reszketnek miatta, dicsősége miatt, hogy elköltözött őtőle.

6 som Gave til Storkongen føres og den til Assur. Efraim høster kun Skændsel, Israel Skam af sin Afgud.

Őt magát is Assúrba viszik el, ajándokúl Járéb királynak; szégyent vesz Efraim, és megszégyenül Izraél tanácsa miatt.

7 Samarias Konge slettes som Skum på Vandets Flade.

Sómrónnak megsemmisült a királya, mint forgács a víznek színén.

8 Øde er Afgudshøjene, Israels Synd, og på deres Altre skal Torn og Tidsel gro. De siger til Bjergene: "Skjul os!" til Højene: "Fald ned over os!"

És elpusztíttatnak a bálványok magaslatai, Izraélnek a vétke, tüske és tövis nő föl az oltáraikon; és majd mondják a hegyeknek: borítsatok el minket, és a halmoknak: omoljatok reánk!

9 Du syndede, Israel, helt fra Gibeas Dage. Der i Gibea sagde man: "Krig skal ej nå os!" Men jeg kom over de Niddinger, revsede dem;

Gibea napjaitól fogva vétkeztél, Izraél: ott álltak – nem éri el őket Gibeában háború – a gazság fiai mellett.

10 Stammerne samled sig mod dem til Tugt for tvefold Brøde.

Kedvem szerint megfenyítem őket, majd összegyűjtetnek ellenük népek – a mikor oda kötöm őket kettős bűnükhöz.

11 En tilvænnet Kvie var Efraim, tærskede villigt, Åget lagde jeg selv på dens skønne Hals; for Ploven spændte jeg Efraim, Juda for Harven.

Efraim pedig betanított üsző, szeret nyomtatni, én meg simogattam nyakának szépségét; majd befogom Efraimot, szántani fog Jehúda, boronálni fog Jákób.

12 Så eders Sæd i Retfærd, høst i Fromhed; bryd eder kundskabs Nyjord og søg så HERREN, til Retfærds Frugt bliver eder til Del.

Vessetek: magatoknak igazság szerint, arassatok szeretethez képest, szántsatok föl magatoknak ugart; hisz ideje keresni az Örökkévalót, míg nem eljön és igazságot tanít nektek.

13 I pløjede Gudløshed, høstede Uret, fortærede Løgnens Frugt. Fordi du slår Lid til dine Vogne og mange Helte,

Szántottatok gonoszságot, gazságot arattatok, ettétek a hazugság gyümölcsét; mert bíztál utadban, vitézeid sokaságában.

14 skal Kampgny stå i dine Byer og alle dine Borge. De skal ødelægges, som da Sjalman ødelagde Bet-Arbel på Stridens Dag. Moder skal knuses hos Børn.

Majd támad zajongás népeid ellen és mind az erősségeid elpusztíttatnak, a mint elpusztította Salmán Bét-Arbélt, a harcznak napján: szétzúzatott anya gyermekestől.

15 Det voldte Betel eder. For din Ondskabs Skyld skal Israels Konge, ved Morgengry gøres til intet.

Ezenképen bánnak veletek Bét-Élben, gonoszságtok gonoszsága miatt: hajnalban megsemmisülve megsemmisül Izraél királya!