Prædikeren 6

1 Der er et Onde, jeg så under Solen, og som tynger Menneskene hårdt:

Van egy baj, melyet láttam a nap alatt, és sokszor nehezedik az emberre:

2 Når Gud giver en Mand Rigdom og Gods og Ære, så han intet savner af, hvad han ønsker, og Gud ikke sætter ham i Stand til at nyde det, men en fremmed nyder det, da er dette Tomhed og en slem Lidelse.

Valaki, kinek Isten ád gazdagságot és javakat és dicsőséget, és nincs híjával a maga számára semminek mind abból, a mit kiván, de Isten nem teszi úrává annak, hogy élvezzen belőle, hanem idegen ember fogja élvezni: ez is hiúság és gonosz betegség!

3 Om en Mand avler hundrede Børn og lever mange År, så hans Levetid bliver lang, men hans Sjæl ikke mættes af Goder, så siger jeg dog, at et utidigt Foster er bedre faren end han;

Ha százat is nemzene valaki és sok esztendőt élne és legyenek bármily számosak életének évei, de lelke nem lakik jó1 a jóból és még temetése sem volt neki: azt mondom, jobb nálánál az idétlen!

4 thi at det kommer, er Tomhed, og det går bort i Mørke, og i Mørke dølges dets Navn;

Mert hiúsággal jött és sötétségben megy, és sötétségbe boríttatik a neve;

5 og det har hverken set eller kendt Sol; det får end ikke en Grav; det hviler bedre end han.

a napot sem látta s nem ismerte: nyugalma ennek inkább van, mint amannak.

6 Om han så levede to Gange tusind År, men ikke skuede Lykke - mon ikke alle farer sammesteds hen?

S habár ezer esztendőt él kétszer, de jót nem lát: nemde egy helyre megy el minden?

7 Al Menneskets Flid tjener hans Mund, og dog stilles hans Sult aldrig.

Az embernek minden fáradsága a szájáért van, de a lélek még sem telik meg.

8 Thi hvad har den vise forud for Tåben, hvad båder det den arme, der ved at vandre for de levendes Øjne?

Mert mi elsőbbsége van a bölcsnek a balga fölött, mi a szegénynek, ki tud járni az élők előtt?

9 Bedre at se med sine Øjne end higende Attrå. Også det er Tomhed og Jag efter Vind.

Jobb a szemnek látása, mint a lélek barangolása. Ez is hiúság és szélnek hajhászása.

10 Hvad der bliver til er for længst nævnet ved Navn, og det vides i Forvejen, hvad et Menneske bliver til; det kan ikke gå i Rette med ham, der er den stærkeste.

Minden, a mi van, rég neveztetett annak neve, s tudva van, hogy az ember micsoda, és nem tud pörölni azzal, ki nálánál hatalmasabb.

11 Thi jo flere Ord der bruges, des større bliver Tomheden, og hvad gavner de Mennesket?

Noha van sok beszéd, mely hiúságot sokasít: mi nyeresége van az embernek?

12 Thi hvo ved, hvad der båder et Menneske i Livet, det Tal af tomme Levedage han henlever som en Skygge? Thi hvo kan sige et Menneske, hvad der skal ske under Solen efter hans Død?

Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hívságos élete napjainak tartamára, melyeket eltölt mint az árnyék? Ugyanis ki mondja meg az embernek, hogy mi lesz ő utána a nap alatt?