2 Samuel 22
1 David sang HERREN denne Sang, dengang HERREN havde frelst ham af alle hans Fjenders og af Sauls Hånd.
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 Han sang: "HERRE, min Klippe, min Borg, min Befrier,
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 min Gud, mit Bjerg, hvortil jeg tyr, mit Skjold, mit Frelseshorn, mit Værn, min Tilflugt, min Frelser, som frelser mig fra Vold!
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 Jeg påkalder HERREN, den Højlovede, og frelses fra mine Fjender.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Dødens Brændinger omsluttede mig, Ødelæggelsens Strømme forfærdede mig,
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 i min Vånde påkaldte jeg HERREN og råbte til min Gud. Han hørte min Røst fra sin Helligdom, mit Råb fandt ind til hans Ører!
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 Da rystede Jorden og skjalv, Himlens Grundvolde bæved og rysted, thi hans Vrede blussede op.
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Røg for ud af hans Næse, fortærende Ild af hans Mund, Gløder gnistrede fra ham.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Han sænkede Himlen, steg ned med Skymulm under sine Fødder;
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 båret af Keruber fløj han, svæved på Vindens Vinger;
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 han omgav sig med Mulm som en Bolig, mørke Vandmasser, vandfyldte Skyer.
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 Fra Glansen foran ham for der Hagl og Ildgløder ud.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 HERREN tordned fra Himlen, den Højeste lod høre sin Røst;
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 han udslynged Pile, adsplittede dem, lod Lynene funkle og skræmmede dem.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 Havets Bund kom til Syne, Jordens Grundvolde blottedes ved HERRENs Trusel, for hans Vredes Pust.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 Han udrakte Hånden fra det høje og greb mig, drog mig op af de vældige Vande,
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 frelste mig fra mine mægtige Fjender, fra mine Avindsmænd; de var mig for stærke.
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 På min Ulykkes Dag faldt de over mig, men HERREN blev mig et Værn.
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 Han førte mig ud i åbent Land, han frelste mig, thi han havde Behag i mig.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 HERREN gengældte mig efter min Retfærd, lønned mig efter mine Hænders Uskyld;
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 thi jeg holdt mig til HERRENs Veje, svigted i Gudløshed ikke min Gud;
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 hans Bud stod mig alle for Øje, jeg veg ikke fra hans Love.
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 Ustraffelig var jeg for ham og vogtede mig for Brøde.
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 HERREN lønned mig efter min Retfærd, mine Hænders Uskyld, som var ham for Øje!
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 Du viser dig from mod den fromme, retsindig mod den retsindige,
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 du viser dig ren mod den rene og vrang mod den svigefulde.
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 De arme giver du Frelse, hovmodiges Øjne Skam!
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Ja, du er min Lampe, HERRE! HERREN opklarer mit Mørke.
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 Thi ved din Hjælp søndrer jeg Mure, ved min Guds Hjælp springer jeg over Volde.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Fuldkommen er Guds Vej, lutret er HERRENs Ord. Han er et Skjold for alle, der sætter deres Lid til ham.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Ja, hvem er Gud uden HERREN, hvem er en Klippe uden vor Gud,
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 den Gud, der omgjorded mig med Kraft, jævnede Vejen for mig,
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 gjorde mine Fødder som Hindens og gav mig Fodfæste på Højne,
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 oplærte min Hånd til Krig, så mine Arme spændte Kobberbuen?
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Du gav mig din Frelses Skjold, din Nedladelse gjorde mig stor;
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 du skaffede Plads for mine Skridt, mine Ankler vaklede ikke.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Jeg jog mine Fjender, indhentede dem, vendte først om, da de var gjort til intet,
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 slog dem ned, så de ej kunde rejse sig, men lå faldne under min Fod.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Du omgjorded mig med Kraft til Kampen, mine Modstandere tvang du i Knæ for mig;
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 du slog mine Fjender på Flugt mine Avindsmænd ryddede jeg af Vejen.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 De råbte, men ingen hjalp, til HERREN, han svared dem ikke.
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 Jeg knuste dem som Jordens Støv, som Gadeskarn tramped jeg på dem.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Du friede mig af Folkekampe, du satte mig til Folkeslags Høvding; nu tjener mig ukendte Folk;
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 Udlandets Sønner kryber for mig; blot de hører om mig, lyder de mig:
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 Udlandets Sønner vansmægter, kommer skælvende frem af deres Skjul.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 HERREN lever, højlovet min Klippe, ophøjet være min Frelses Gud,
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 den Gud, som giver mig Hævn, lægger Folkeslag under min Fod
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 og frier mig fra mine Fjender! Du ophøjer mig over mine Modstandere, fra Voldsmænd frelser du mig.
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 HERRE, derfor priser jeg dig blandt Folkene og lovsynger dit Navn,
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 du, som kraftig hjælper din Konge og viser din Salvede Miskundhed. David og hans Æt evindelig.
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
