Salme 95

1 Kom, lad os juble for HERREN, raabe af fryd for vor Frelses Klippe,

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 møde med Tak for hans Aasyn, juble i Sang til hans Pris!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Thi HERREN er en vældig Gud, en Konge stor over alle Guder;

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 i hans Haand er Jordens Dybder, Bjergenes Tinder er hans;

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 Havet er hans, han har skabt det, det tørre Land har hans Hænder dannet.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Kom, lad os bøje os, kaste os ned, knæle for HERREN, vor Skaber!

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 Thi han er vor Gud, og vi er det Folk, han vogter, den Hjord, han leder. Ak, lytted I dog i Dag til hans Røst:

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 »Forhærder ej eders Hjerte som ved Meriba, som dengang ved Massa i Ørkenen,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 da eders Fædre fristede mig, prøved mig, skønt de havde set mit Værk.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Jeg væmmedes fyrretyve Aar ved denne Slægt, og jeg sagde: Det er et Folk med vildfarne Hjerter, de kender ej mine Veje.

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 Saa svor jeg da i min Vrede: De skal ikke gaa ind til min Hvile!«

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.