Salme 94

1 HERRE, du Hævnens Gud, du Hævnens Gud, træd frem i Glans;

Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!

2 staa op, du Jordens Dommer, øv Gengæld mod de hovmodige!

Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.

3 Hvor længe skal gudløse, HERRE, hvor længe skal gudløse juble?

Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?

4 De fører tøjlesløs Tale, hver Udaadsmand ter sig som Herre;

Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.

5 de underkuer, o HERRE, dit Folk og undertrykker din Arvelod;

Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;

6 de myrder Enke og fremmed, faderløse slaar de ihjel;

özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.

7 de siger: »HERREN kan ikke se, Jakobs Gud kan intet mærke!«

S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.

8 Forstaa dog, I Taaber blandt Folket! Naar bliver I kloge, I Daarer?

Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?

9 Skulde han, som plantede Øret, ej høre, han, som dannede Øjet, ej se?

Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?

10 Skulde Folkenes Tugtemester ej revse, han som lærer Mennesket indsigt?

Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?

11 HERREN kender Menneskets Tanker, thi de er kun Tomhed.

Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.

12 Salig den Mand, du tugter, HERRE, og vejleder ved din Lov

Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;

13 for at give ham Ro for onde Dage, indtil der graves en Grav til den gudløse;

hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.

14 thi HERREN bortstøder ikke sit Folk og svigter ikke sin Arvelod.

Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.

15 Den retfærdige kommer igen til sin Ret, en Fremtid har hver oprigtig af Hjertet.

Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.

16 Hvo staar mig bi mod Ugerningsmænd? hvo hjælper mig mod Udaadsmænd?

Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?

17 Var HERREN ikke min Hjælp, snart hviled min Sjæl i det stille.

Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.

18 Naar jeg tænkte: »Nu vakler min Fod«, støtted din Naade mig, HERRE;

Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.

19 da mit Hjerte var fuldt af ængstede Tanker, husvaled din Trøst min Sjæl.

Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.

20 Staar du i Pagt med Fordærvelsens Domstol, der skaber Uret i Lovens Navn?

Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?

21 Jager de end den retfærdiges Liv og dømmer uskyldigt Blod,

Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.

22 HERREN er dog mit Bjærgested, min Gud er min Tilflugtsklippe;

De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;

23 han vender deres Uret imod dem selv, udsletter dem for deres Ondskab; dem udsletter HERREN vor Gud.

s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.