Salme 9
1 Til Sangmesteren. Al-mut-labben. En Salme af David. Jeg vil takke HERREN af hele mit Hjerte, kundgøre alle dine Undere,
Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
2 glæde og fryde mig i dig, lovsynge dit Navn, du Højeste,
Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
3 fordi mine Fjender veg, faldt og forgik for dit Aasyn.
Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
4 Thi du hævded min Ret og min Sag, du sad paa Tronen som Retfærds Dommer.
Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
5 Du trued ad Folkene, rydded de gudløse ud, deres Navn har du slettet for evigt.
Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
6 Fjenden er borte, lagt øde for stedse, du omstyrted Byer, de mindes ej mer.
Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
7 Men HERREN troner evindelig, han rejste sin Trone til Dom,
Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
8 skal dømme Verden med Retfærd, fælde Dom over Folkefærd med Ret.
És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
9 HERREN blev de fortryktes Tilflugt, en Tilflugt i Trængselstider;
És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
10 og de stoler paa dig, de, som kender dit Navn, thi du svigted ej dem, der søgte dig, HERRE.
Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
11 Lovsyng HERREN, der bor paa Zion, kundgør blandt Folkene, hvad han har gjort!
Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
12 Thi han, der hævner Blodskyld, kom dem i Hu, han glemte ikke de armes Raab:
Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
13 »HERRE, vær naadig, se, hvad jeg lider af Avindsmænd, du, som løfter mig op fra Dødens Porte,
Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
14 at jeg kan kundgøre al din Pris, juble over din Frelse i Zions Datters Porte!«
Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
15 Folkene sank i Graven, de grov, deres Fod blev hildet i Garnet, de satte.
Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
16 HERREN blev aabenbar, holdt Dom, den gudløse hildedes i sine Hænders Gerning. — Higgajon (Sela)
Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről. (Sheol h7585)
18 Thi den fattige glemmes ikke for evigt, ej skuffes evindelig ydmyges Haab.
Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
19 Rejs dig, HERRE, lad ikke Mennesker faa Magten, lad Folkene dømmes for dit Aasyn;
Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
20 HERRE, slaa dem med Rædsel, lad Folkene kende, at de er Mennesker! (Sela)
Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
