Salme 89
1 En Maskil af Ezraiten Etan. Om HERRENS Naade vil jeg evigt synge, fra Slægt til Slægt med min Mund forkynde din Trofasthed.
Oktató dal az ezráchi Étántól. Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékre meg nemzedékre szájammal tudatom hűségedet.
2 Thi du har sagt: »En evig Bygning er Naaden!« I Himlen har du grundfæstet din Trofasthed.
Mert mondom: Örökre fölépül a kegy, az egekben ott szilárdítod meg hűségedet.
3 Jeg slutted en Pagt med min udvalgte, tilsvor David, min Tjener:
Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak:
4 »Jeg lader din Sæd bestaa for evigt, jeg bygger din Trone fra Slægt til Slægt!« (Sela)
mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Széla.
5 Og Himlen priser dit Under, HERRE, din Trofasthed i de Helliges Forsamling.
És magasztalják az egek csodádat, Örökkévaló, hűségedet is a szentek gyülekezetében.
6 Thi hvem i Sky er HERRENS Lige, hvo er som HERREN iblandt Guds Sønner?
Mert ki a mennyben vethető egybe az Örökkévalóval, hasonlít az Örökkévalóhoz az istenfiak között?
7 En forfærdelig Gud i de Helliges Kreds, stor og frygtelig over alle omkring ham.
Isten rettenetes a szentek tanácsában nagyon, és félelmetes mind a körülötte levők fölött.
8 HERRE, Hærskarers Gud, hvo er som du? HERRE, din Naade og Trofasthed omgiver dig.
Örökkévaló, seregek Istene, ki olyan mint te, hatalmas, oh Jáh? Hűséged körülötted van.
9 Du mestrer Havets Overmod; naar Bølgerne bruser, stiller du dem.
Te uralkodol a tenger gőgösségén, mikor emelkednek hullámai, te csendesíted le.
10 Du knuste Rahab som en fældet Kriger, splitted dine Fjender med vældig Arm.
Te összezúztad, mint megölöttet, Ráhábot; erős karoddal szerteszórtad ellenségeidet.
11 Din er Himlen, og din er Jorden, du grunded Jorderig med dets Fylde.
Tied az ég, tied a föld is, világ és teljessége – te alapítottad meg.
12 Norden og Sønden skabte du, Tabor og Hermon jubler over dit Navn.
Észak és dél te teremtetted; Tábor és Chermón nevedben újjonganak.
13 Du har en Arm med Vælde, din Haand er stærk, din højre løftet.
Tied a kar a hatalommal együtt, erős a kezed, magas a jobbod.
14 Retfærd og Ret er din Trones Grundvold, Naade og Sandhed staar for dit Aasyn.
Igazság és jog trónod talapzata, szeretet és hűség színed elé járulnak.
15 Saligt det Folk, der kender til Frydesang, vandrer, HERRE, i dit Aasyns Lys!
Boldog a nép, mely ismeri a riadást; Örökkévaló, arczod világosságában járnak.
16 De lovsynger Dagen igennem dit Navn, ophøjes ved din Retfærdighed.
Nevedben vigadnak egész nap és igazságodban felmagasodnak.
17 Thi du er vor Styrkes Stolthed, du løfter vort Horn ved din Yndest;
Mert erős ékességük vagy s kedvelésed által emelkedik szarvunk.
18 thi vort Skjold er hos HERREN, vor Konge er Israels Hellige!
Mert az Örökkévalóé a mi paizsunk és Izraél szentjéé a mi királyunk.
19 Du taled engang i et Syn til dine fromme: »Krone satte jeg paa en Helt, ophøjed en Yngling af Folket;
Akkoron szóltál látomásban jámboraidhoz s mondtad: segítséget nyújtottam egy vitéznek, kiemeltem egy ifjút a nép közűl;
20 jeg har fundet David, min Tjener, salvet ham med min hellige Olie;
megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
21 thi min Haand skal holde ham fast, og min Arm skal give ham Styrke.
A ki mellett szilárdan lest a kezem, karom is erősíti őt.
22 Ingen Fjende skal overvælde ham, ingen Nidding trykke ham ned;
Nem fogja őt szorítani ellenség, s jogtalanság embere nem sanyargatja.
23 jeg knuser hans Fjender foran ham og nedstøder dem, der hader ham;
Szétütöm előle szorongatóit, és sújtom gyűlölőit.
24 med ham skal min Trofasthed og Miskundhed være, hans Horn skal løfte sig ved mit Navn;
Hüségem és kegyem vele van s nevem által emelkedik szarva.
25 jeg lægger Havet under hans Haand og Strømmene under hans højre;
Rávetem kezét a tengerre és folyamokra jobbját.
26 mig skal han kalde: min Fader, min Gud og min Frelses Klippe.
Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája;
27 Jeg gør ham til førstefødt, den største blandt Jordens Konger;
én meg elsőszülőtté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak.
28 jeg bevarer for evigt min Miskundhed mod ham, min Pagt skal holdes ham troligt;
Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta.
29 jeg lader hans Æt bestaa for evigt, hans Trone, saa længe Himlen er til.
Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai.
30 Hvis hans Sønner svigter min Lov og ikke følger mine Lovbud,
Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak;
31 hvis de bryder min Vedtægt og ikke holder mit Bud,
ha törvényeimet megszentségtelenítik és paranesaimat nem őrzik meg:
32 da hjemsøger jeg deres Synd med Ris, deres Brøde med haarde Slag;
vesszővel bűntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket.
33 men min Naade tager jeg ikke fra ham, min Trofasthed svigter jeg ikke;
De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet.
34 jeg bryder ikke min Pagt og ændrer ej mine Læbers Udsagn.
Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg.
35 Ved min Hellighed svor jeg een Gang for alle — David sviger jeg ikke:
Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak:
36 Hans Æt skal blive for evigt, hans Trone for mig som Solen,
Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem;
37 staa fast som Maanen for evigt, og Vidnet paa Himlen er sanddru.« (Sela)
mint a hold szilárdan lesz örökké és tanu van a mennyben, hűséges. Széla.
38 Men du har forstødt og forkastet din Salvede og handlet i Vrede imod ham;
De te megutáltál és megvetettél, fölháborodtál fölkented ellen.
39 Pagten med din Tjener har du brudt, vanæret hans Krone og traadt den i Støvet;
Meghiusítottad szolgád szövetségét, földig megszentségtelenítetted koronáját.
40 du har nedbrudt alle hans Mure, i Grus har du lagt hans Fæstninger;
Áttörted mind a kerítéseit, rettegéssé tetted erősségeit;
41 alle vejfarende plyndrer ham, sine Naboer blev han til Spot.
kifosztották mind az utonjárók, gyalázatává lett szomszédjainak.
42 Du har løftet hans Uvenners højre og glædet alle hans Fjender;
Emelkedni engedted szorongatóinak jobbját, megörvendeztetted mind az ellenségeit.
43 hans Sværd lod du vige for Fjenden, du holdt ham ej oppe i Kampen;
Sőt visszafordítottad kardjának élét és nem engedted megállni a karczban.
44 du vristed ham Staven af Hænde og styrted hans Trone til Jorden,
Megszüntetted tiszta fényét, és trónját földre döntötted.
45 afkorted hans Ungdoms Dage og hylled ham ind i Skam. (Sela)
Megrövidítetted ifjúsága napjait, borítottál szégyent rá. Széla.
46 Hvor længe vil du skjule dig, HERRE, for evigt, hvor længe skal din Vrede lue som Ild?
Meddig, oh Örökkévaló, rejtőzöl el örökre, ég mint a tűz a haragod?
47 Herre, kom i Hu, hvad Livet er, til hvilken Tomhed du skabte hvert Menneskebarn!
Emlékezzél, mi mulandó vagyok, mi hiábavalóságra teremtetted mind az ember fiait!
48 Hvo bliver i Live og skuer ej Død, hvo frelser sin Sjæl fra Dødsrigets Haand? (Sela) (Sheol h7585)
Mely férfi él és nem lát halált, menti meg lelkét az alvilág hatalmától? Széla. (Sheol h7585)
49 Hvor er din fordums Naade, Herre, som du i Trofasthed tilsvor David?
Hol vannak előbbi kegyeid, Uram, melyekről hűségedben esküdtél meg Dávidnak?
50 Kom, Herre, din Tjeners Skændsel i Hu, at jeg bærer Folkenes Spot i min Favn,
Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatáról, melyet hordok ölemben, mind a sok nép részéről,
51 hvorledes dine Fjender haaner, HERRE, hvorledes de haaner din Salvedes Fodspor.
melylyel gyalázták ellenségeid, oh Örökkévaló, melylyel gyalázták felkentednek nyomdokait.
52 Lovet være HERREN i Evighed, Amen, Amen!
Áldva legyen az Örökkévaló, örökre! Ámen és Ámen!
