Salme 88
1 En Sang. En Salme af Koras Sønner. Til Sangmesteren. Al-mahalat-leannot. En Maskil af Ezraiten Heman. HERRE min Gud, jeg raaber om Dagen, om Natten naar mit Skrig til dig;
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 lad min Bøn komme frem for dit Aasyn, til mit Klageraab laane du Øre!
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 jeg regnes blandt dem, der sank i Graven, er blevet som den, det er ude med,
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 kastet hen imellem de døde, blandt faldne, der hviler i Graven, hvem du ej mindes mere, thi fra din Haand er de revet.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Du har lagt mig i den underste Grube, paa det mørke, det dybe Sted;
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 tungt hviler din Vrede paa mig, alle dine Brændinger lod du gaa over mig. (Sela)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Du har fjernet mine Frænder fra mig, gjort mig vederstyggelig for dem; jeg er fængslet, kan ikke gaa ud,
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 mit Øje er sløvt af Vaande. Hver Dag, HERRE, raaber jeg til dig og rækker mine Hænder imod dig.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Gør du Undere for de døde, staar Skyggerne op og takker dig? (Sela)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Tales der om din Naade i Graven, i Afgrunden om din Trofasthed?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Er dit Under kendt i Mørket, din Retfærd i Glemselens Land?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Men jeg, o HERRE, jeg raaber til dig, om Morgenen kommer min Bøn dig i Møde.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Hvorfor forstøder du, HERRE, min Sjæl og skjuler dit Aasyn for mig?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Elendig er jeg og Døden nær, dine Rædsler har omgivet mig fra min Ungdom;
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 din Vredes Luer gaar over mig, dine Rædsler har lagt mig øde,
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 som Vand er de om mig Dagen lang, til Hobe slutter de Kreds om mig;
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Ven og Frænde fjerned du fra mig, holdt mine Kendinge borte.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
