Salme 88
1 En Sang. En Salme af Koras Sønner. Til Sangmesteren. Al-mahalat-leannot. En Maskil af Ezraiten Heman. HERRE min Gud, jeg raaber om Dagen, om Natten naar mit Skrig til dig;
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 lad min Bøn komme frem for dit Aasyn, til mit Klageraab laane du Øre!
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 jeg regnes blandt dem, der sank i Graven, er blevet som den, det er ude med,
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 kastet hen imellem de døde, blandt faldne, der hviler i Graven, hvem du ej mindes mere, thi fra din Haand er de revet.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Du har lagt mig i den underste Grube, paa det mørke, det dybe Sted;
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 tungt hviler din Vrede paa mig, alle dine Brændinger lod du gaa over mig. (Sela)
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Du har fjernet mine Frænder fra mig, gjort mig vederstyggelig for dem; jeg er fængslet, kan ikke gaa ud,
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 mit Øje er sløvt af Vaande. Hver Dag, HERRE, raaber jeg til dig og rækker mine Hænder imod dig.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Gør du Undere for de døde, staar Skyggerne op og takker dig? (Sela)
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Tales der om din Naade i Graven, i Afgrunden om din Trofasthed?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Er dit Under kendt i Mørket, din Retfærd i Glemselens Land?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 Men jeg, o HERRE, jeg raaber til dig, om Morgenen kommer min Bøn dig i Møde.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 Hvorfor forstøder du, HERRE, min Sjæl og skjuler dit Aasyn for mig?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 Elendig er jeg og Døden nær, dine Rædsler har omgivet mig fra min Ungdom;
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 din Vredes Luer gaar over mig, dine Rædsler har lagt mig øde,
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 som Vand er de om mig Dagen lang, til Hobe slutter de Kreds om mig;
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Ven og Frænde fjerned du fra mig, holdt mine Kendinge borte.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
