Salme 81
1 Til Sangmesteren. Al-haggittit. Af Asaf.
Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
2 Jubler for Gud, vor Styrke, raab af fryd for Jakobs Gud,
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
3 istem Lovsang, lad Pauken lyde, den liflige Citer og Harpen;
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
4 stød i Hornet paa Nymaanedagen, ved Fuldmaaneskin paa vor Højtidsdag!
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5 Thi det er Lov i Israel, et Bud fra Jakobs Gud;
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
6 han gjorde det til en Vedtægt i Josef, da han drog ud fra Ægypten, hvor han hørte et Sprog, han ikke kendte.
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
7 »Jeg fried hans Skulder for Byrden, hans Hænder slap fri for Kurven.
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
8 I Nøden raabte du, og jeg frelste dig, jeg svarede dig i Tordenens Skjul, jeg prøvede dig ved Meribas Vande. (Sela)
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9 Hør, mit Folk, jeg vil vidne for dig, Israel, ak, om du hørte mig!
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
10 En fremmed Gud maa ej findes hos dig, tilbed ikke andres Gud!
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11 Jeg, HERREN, jeg er din Gud, som førte dig op fra Ægypten; luk din Mund vidt op, og jeg vil fylde den!
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12 Men mit Folk vilde ikke høre min Røst, Israel lød mig ikke.
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13 Da lod jeg dem fare i deres Stivsind, de vandrede efter deres egne Raad.
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14 Ak, vilde mit Folk dog høre mig, Israel gaa mine Veje!
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15 Da kued jeg snart deres Fjender, vendte min Haand mod deres Uvenner!
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
16 Deres Avindsmænd skulde falde og gaa til Grunde for evigt; jeg nærede dig med Hvedens Fedme, mættede dig med Honning fra Klippen!«
És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
