Salme 81
1 Til Sangmesteren. Al-haggittit. Af Asaf.
A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
2 Jubler for Gud, vor Styrke, raab af fryd for Jakobs Gud,
Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
3 istem Lovsang, lad Pauken lyde, den liflige Citer og Harpen;
Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
4 stød i Hornet paa Nymaanedagen, ved Fuldmaaneskin paa vor Højtidsdag!
Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
5 Thi det er Lov i Israel, et Bud fra Jakobs Gud;
bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
6 han gjorde det til en Vedtægt i Josef, da han drog ud fra Ægypten, hvor han hørte et Sprog, han ikke kendte.
Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
7 »Jeg fried hans Skulder for Byrden, hans Hænder slap fri for Kurven.
A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
8 I Nøden raabte du, og jeg frelste dig, jeg svarede dig i Tordenens Skjul, jeg prøvede dig ved Meribas Vande. (Sela)
Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
9 Hør, mit Folk, jeg vil vidne for dig, Israel, ak, om du hørte mig!
Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
10 En fremmed Gud maa ej findes hos dig, tilbed ikke andres Gud!
Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
11 Jeg, HERREN, jeg er din Gud, som førte dig op fra Ægypten; luk din Mund vidt op, og jeg vil fylde den!
De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
12 Men mit Folk vilde ikke høre min Røst, Israel lød mig ikke.
Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
13 Da lod jeg dem fare i deres Stivsind, de vandrede efter deres egne Raad.
Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
14 Ak, vilde mit Folk dog høre mig, Israel gaa mine Veje!
rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
15 Da kued jeg snart deres Fjender, vendte min Haand mod deres Uvenner!
az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
16 Deres Avindsmænd skulde falde og gaa til Grunde for evigt; jeg nærede dig med Hvedens Fedme, mættede dig med Honning fra Klippen!«
Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.
