Salme 78
1 En Maskil af Asaf. Lyt, mit Folk, til min Lære, bøj eders Øre til Ord fra min Mund;
Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
2 jeg vil aabne min Mund med Billedtale, fremsætte Gaader fra fordums Tid,
Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
3 hvad vi har hørt og ved, hvad vore Fædre har sagt os;
Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
4 vi dølger det ikke for deres Børn, men melder en kommende Slægt om HERRENS Ære og Vælde og Underne, som han har gjort.
nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
5 Han satte et Vidnesbyrd i Jakob, i Israel gav han en Lov, idet han bød vore Fædre at lade deres Børn det vide,
Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
6 at en senere Slægt kunde vide det, og Børn, som fødtes siden, staa frem og fortælle deres Børn derom,
azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
7 saa de slaar deres Lid til Gud og ikke glemmer Guds Gerninger, men overholder hans Bud,
hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
8 ej slægter Fædrene paa, en vanartet, stridig Slægt, hvis Hjerte ikke var fast, hvis Aand var utro mod Gud
s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
9 — Efraims Børn var rustede Bueskytter, men svigted paa Stridens Dag —
Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
10 Gudspagten holdt de ikke, de nægtede at følge hans Lov;
Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
11 hans Gerninger gik dem ad Glemme, de Undere, han lod dem skue.
elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
12 Han gjorde Undere for deres Fædre i Ægypten paa Zoans Mark;
Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
13 han kløved Havet og førte dem over, lod Vandet staa som en Vold;
Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
14 han ledede dem ved Skyen om Dagen, Natten igennem ved Ildens Skær;
Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
15 han kløvede Klipper i Ørkenen, lod dem rigeligt drikke som af Strømme,
Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
16 han lod Bække rinde af Klippen og Vand strømme ned som Floder.
fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
17 Men de blev ved at synde imod ham og vække den Højestes Vrede i Ørkenen;
De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
18 de fristede Gud i Hjertet og krævede Mad til at stille Sulten,
Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
19 de talte mod Gud og sagde: »Kan Gud dække Bord i en Ørken?
Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Se, Klippen slog han, saa Vand flød frem, og Bække vælded ud; mon han ogsaa kan give Brød og skaffe Kød til sit Folk?«
Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
21 Det hørte HERREN, blev vred, der tændtes en Ild mod Jakob, ja Vrede kom op mod Israel,
Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
22 fordi de ikke troede Gud eller stolede paa hans Frelse.
mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
23 Da bød han Skyerne oventil, lod Himlens Døre aabne
Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
24 og Manna regne paa dem til Føde, han gav dem Himmelkorn;
hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
25 Mennesker spiste Englebrød, han sendte dem Mad at mætte sig med.
menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
26 Han rejste Østenvinden paa Himlen, førte Søndenvinden frem ved sin Kraft;
Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
27 Kød lod han regne paa dem som Støv og vingede Fugle som Havets Sand,
hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
28 lod dem falde midt i sin Lejr, rundt omkring sine Boliger;
leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
29 Og de spiste sig overmætte, hvad de ønsked, lod han dem faa.
Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
30 Men før deres Attraa var stillet, mens Maden var i deres Mund,
El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
31 rejste Guds Vrede sig mod dem; han vog deres kraftige Mænd, fældede Israels Ynglinge.
és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
32 Og dog blev de ved at synde og troede ej paa hans Undere.
Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
33 Da lod han deres Dage svinde i Tomhed og endte brat deres Aar.
így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
34 Naar han vog dem, søgte de ham, vendte om og spurgte om Gud,
Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
35 kom i Hu, at Gud var deres Klippe, Gud den Allerhøjeste deres Genløser.
megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
36 De hyklede for ham med Munden, løj for ham med deres Tunge;
És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
37 deres Hjerter holdt ikke fast ved ham, hans Pagt var de ikke tro.
de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
38 Og dog er han barmhjertig, han tilgiver Misgerning, lægger ej øde, hans Vrede lagde sig Gang paa Gang, han lod ikke sin Harme fuldt bryde frem;
De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
39 han kom i Hu, de var Kød, et Pust, der svinder og ej vender tilbage.
Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
40 Hvor tit stod de ham ikke imod i Ørkenen og voldte ham Sorg i det øde Land!
Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
41 De fristede atter Gud, de krænkede Israels Hellige;
Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
42 hans Haand kom de ikke i Hu, den Dag han friede dem fra Fjenden,
nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
43 da han gjorde sine Tegn i Ægypten, sine Undere paa Zoans Mark,
hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
44 forvandled deres Floder til Blod, saa de ej kunde drikke af Strømmene,
Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
45 sendte Myg imod dem, som aad dem, og Frøer, som lagde dem øde,
Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
46 gav Æderen, hvad de avlede, Græshoppen al deres Høst,
A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
47 slog deres Vinstokke ned med Hagl, deres Morbærtræer med Frost,
Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
48 prisgav Kvæget for Hagl og deres Hjorde for Lyn.
Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
49 Han sendte sin Vredesglød mod dem, Harme, Vrede og Trængsel, en Sendefærd af Ulykkesengle;
Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
50 frit Løb gav han sin Vrede, skaaned dem ikke for Døden, gav deres Liv til Pris for Pest;
Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
51 alt førstefødt i Ægypten slog han, Mandskraftens Førstegrøde i Kamiternes Telte,
megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
52 lod sit Folk bryde op som en Hjord, leded dem som Kvæg i Ørkenen,
Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
53 leded dem trygt, uden Frygt, mens Havet lukked sig over deres Fjender;
vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54 han bragte dem til sit hellige Land, de Bjerge, hans højre vandt,
Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
55 drev Folkeslag bort foran dem, udskiftede ved Lod deres Land og lod Israels Stammer bo i deres Telte.
Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
56 Dog fristed og trodsede de Gud den Allerhøjeste og overholdt ikke hans Vidnesbyrd;
De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
57 de faldt fra, var troløse som deres Fædre, svigtede som en slappet Bue,
Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
58 de krænked ham med deres Offerhøje, ægged ham med deres Gudebilleder.
Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
59 Det hørte Gud og blev vred, følte højlig Lede ved Israel;
Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
60 han opgav sin Bolig i Silo, det Telt, hvor han boede blandt Mennesker;
Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
61 han gav sin Stolthed i Fangenskab, sin Herlighed i Fjendehaand,
Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
62 prisgav sit Folk for Sværdet, blev vred paa sin Arvelod;
Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
63 Ild fortæred dets unge Mænd, dets Jomfruer fik ej Bryllupssange,
Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
64 dets Præster faldt for Sværdet, dets Enker holdt ikke Klagefest.
Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
65 Da vaagned Herren som en, der har sovet, som en Helt, der er døvet af Vin;
Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
66 han slog sine Fjender paa Ryggen, gjorde dem evigt til Skamme.
s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
67 Men han fik Lede ved Josefs Telt, Efraims Stamme udvalgte han ikke;
De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
68 han udvalgte Judas Stamme, Zions Bjerg, som han elsker;
hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
69 han bygged sit Tempel himmelhøjt, grundfæsted det evigt som Jorden.
És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
70 Han udvalgte David, sin Tjener, og tog ham fra Faarenes Folde,
S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
71 hentede ham fra de diende Dyr til at vogte Jakob, hans Folk, Israel, hans Arvelod;
szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
72 han vogtede dem med oprigtigt Hjerte, ledede dem med kyndig Haand.
legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
