< Salme 77 >

1 Til Sangmesteren. Til Jedutun. Af Asaf. En Salme.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 Jeg raaber højt til Gud, højt til Gud, og han hører mig;
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 jeg søger Herren paa Nødens Dag, min Haand er om Natten utrættet udrakt, min Sjæl vil ikke lade sig trøste;
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 jeg ihukommer Gud og stønner, jeg sukker, min Aand vansmægter. (Sela)
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 Du holder mine Øjne vaagne, jeg er urolig og maalløs.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 Jeg tænker paa fordums Dage, ihukommer længst henrundne Aar;
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 jeg gransker om Natten i Hjertet, grunder og ransager min Aand.
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Vil Herren bortstøde for evigt og aldrig mer vise Naade,
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 er hans Miskundhed ude for stedse, hans Trofasthed omme for evigt og altid,
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 har Gud da glemt at ynkes, lukket sit Hjerte i Vrede? (Sela)
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 Jeg sagde: Det er min Smerte, at den Højestes højre er ikke som før.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 Jeg kommer HERRENS Gerninger i Hu, ja kommer dine fordums Undere i Hu.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 Jeg tænker paa al din Gerning og grunder over dine Værker.
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 Gud, din Vej var i Hellighed, hvo er en Gud saa stor som Gud!
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 Du er en Gud, som gør Undere, du gjorde din Vælde kendt blandt Folkene,
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 udøste dit Folk med din Arm, Jakobs og Josefs Sønner. (Sela)
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 Vandene saa dig, Gud, Vandene saa dig og vred sig i Angst, ja Dybet tog til at skælve;
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 Skyerne udøste Vand, Skyhimlens Stemme gjalded, dine Pile for hid og did;
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 din bragende Torden rulled, Lynene oplyste Jorderig, Jorden bæved og skjalv;
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 din Vej gik midt gennem Havet, din Sti gennem store Vande, dine Fodspor kendtes ikke. Du førte dit Folk som en Hjord ved Moses's og Arons Haand.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

< Salme 77 >