Salme 77

1 Til Sangmesteren. Til Jedutun. Af Asaf. En Salme.

a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

2 Jeg raaber højt til Gud, højt til Gud, og han hører mig;

Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

3 jeg søger Herren paa Nødens Dag, min Haand er om Natten utrættet udrakt, min Sjæl vil ikke lade sig trøste;

Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

4 jeg ihukommer Gud og stønner, jeg sukker, min Aand vansmægter. (Sela)

Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

5 Du holder mine Øjne vaagne, jeg er urolig og maalløs.

Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

6 Jeg tænker paa fordums Dage, ihukommer længst henrundne Aar;

Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

7 jeg gransker om Natten i Hjertet, grunder og ransager min Aand.

Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

8 Vil Herren bortstøde for evigt og aldrig mer vise Naade,

Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

9 er hans Miskundhed ude for stedse, hans Trofasthed omme for evigt og altid,

Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

10 har Gud da glemt at ynkes, lukket sit Hjerte i Vrede? (Sela)

Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

11 Jeg sagde: Det er min Smerte, at den Højestes højre er ikke som før.

Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

12 Jeg kommer HERRENS Gerninger i Hu, ja kommer dine fordums Undere i Hu.

elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

13 Jeg tænker paa al din Gerning og grunder over dine Værker.

Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

14 Gud, din Vej var i Hellighed, hvo er en Gud saa stor som Gud!

Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

15 Du er en Gud, som gør Undere, du gjorde din Vælde kendt blandt Folkene,

Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

16 udøste dit Folk med din Arm, Jakobs og Josefs Sønner. (Sela)

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

17 Vandene saa dig, Gud, Vandene saa dig og vred sig i Angst, ja Dybet tog til at skælve;

Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

18 Skyerne udøste Vand, Skyhimlens Stemme gjalded, dine Pile for hid og did;

hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

19 din bragende Torden rulled, Lynene oplyste Jorderig, Jorden bæved og skjalv;

Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

20 din Vej gik midt gennem Havet, din Sti gennem store Vande, dine Fodspor kendtes ikke. Du førte dit Folk som en Hjord ved Moses's og Arons Haand.

Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.