Salme 69

1 Til Sangmesteren. Til Liljerne. Af David.

A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.

2 Frels mig Gud, thi Vandene naar mig til Sjælen,

Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.

3 jeg er sunket i bundløst Dynd, hvor der intet Fodfæste er, kommet i Vandenes Dyb, og Strømmen gaar over mig;

Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.

4 træt har jeg skreget mig, Struben brænder, mit Øje er mat af at bie paa min Gud;

Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.

5 flere end mit Hoveds Haar er de, der hader mig uden Grund, mange er de, som vil mig til Livs, uden Skel er mig fjendske; hvad jeg ikke har ranet, skal jeg dog erstatte!

Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.

6 Gud, du kender min Daarskab, min Skyld er ej skjult for dig.

Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.

7 Lad mig ej bringe Skam over dem, som bier paa dig, o Herre, Hærskarers HERRE, lad mig ej bringe Skændsel over dem, der søger dig, Israels Gud!

Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;

8 Thi for din Skyld bærer jeg Spot, mit Aasyn dækkes af Skændsel;

elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.

9 fremmed er jeg for mine Brødre, en Udlænding for min Moders Sønner.

Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.

10 Thi Nidkærhed for dit Hus har fortæret mig, Spotten mod dig er faldet paa mig;

Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;

11 jeg spæged min Sjæl med Faste, og det blev mig til Spot;

öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.

12 i Sæk har jeg klædt mig, jeg blev dem et Mundheld.

Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.

13 De, der sidder i Porten, taler om mig, ved Drikkelagene synger de om mig.

De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.

14 Men jeg beder, HERRE, til dig i Naadens Tid, o Gud, i din store Miskundhed svare du mig!

Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.

15 Frels mig med din trofaste Hjælp fra Dyndet, at jeg ikke skal synke; red mig fra dem, der hader mig, fra Vandenes Dyb,

Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.

16 lad Strømmen ikke gaa over mig; lad Dybet ikke sluge mig eller Brønden lukke sig over mig.

Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.

17 Svar mig, HERRE, thi god er din Naade, vend dig til mig efter din store Barmhjertighed;

S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.

18 dit Aasyn skjule du ej for din Tjener, thi jeg er i Vaade, skynd dig og svar mig;

Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.

19 kom til min Sjæl og løs den, fri mig for mine Fjenders Skyld!

Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.

20 Du ved, hvorledes jeg smædes og bærer Skam og Skændsel; du har Rede paa alle mine Fjender.

Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.

21 Spot har ulægeligt knust mit Hjerte; jeg bied forgæves paa Medynk, paa Trøstere uden at finde;

Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.

22 de gav mig Malurt at spise og slukked min Tørst med Eddike.

Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.

23 Lad Bordet foran dem blive en Snare, deres Takofre blive en Fælde;

Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.

24 lad Øjnene slukkes, saa Synet svigter, lad Lænderne altid vakle!

Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.

25 Din Vrede udøse du over dem, din glødende Harme naa dem;

Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.

26 deres Teltlejr blive et Øde, og ingen bo i deres Telte!

Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.

27 Thi de forfølger den, du slog, og øger Smerten for dem, du saared.

Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.

28 Tilregn dem hver eneste Brøde, lad dem ikke faa Del i din Retfærd;

Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.

29 lad dem slettes af Livets Bog, ej optegnes blandt de retfærdige!

Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.

30 Men mig, som er arm og lidende, bjærge din Frelse, o Gud!

Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,

31 Jeg vil prise Guds Navn med Sang og ophøje ham med Tak;

az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.

32 det er mer for HERREN end Okser, end Tyre med Horn og Klove!

Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!

33 Naar de ydmyge ser det, glæder de sig; I, som søger Gud, eders Hjerte oplives!

Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.

34 Thi HERREN laaner de fattige Øre, han agter ej fangne Venner ringe.

Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:

35 Himmel og Jord skal prise ham, Havet og alt, hvad der rører sig der;

mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;

36 thi Gud vil frelse Zion og opbygge Judas Byer; der skal de bo og tage det i Eje; hans Tjeneres Afkom skal arve det, de, der elsker hans Navn, skal bo deri.

és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.