Salme 68
1 Til Sangmesteren. Af David. En Salme. En Sang.
A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének. Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.
2 Naar Gud staar op, da splittes hans Fjender, hans Avindsmænd flyr for hans Aasyn,
Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!
3 som Røg henvejres, saa henvejres de; som Voks, der smelter for Ild, gaar gudløse til Grunde for Guds Aasyn.
De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!
4 Men retfærdige frydes og jubler med Glæde og Fryd for Guds Aasyn.
Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!
5 Syng for Gud, lovsyng hans Navn, hyld ham, der farer frem gennem Ørknerne! HERREN er hans Navn, jubler for hans Aasyn,
Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;
6 faderløses Fader, Enkers Værge, Gud i hans hellige Bolig,
Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.
7 Gud, som bringer ensomme hjem, fører Fanger ud til Lykke; men genstridige bor i tørre Egne.
Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –
8 Da du drog ud, o Gud, i Spidsen for dit Folk, skred frem gennem Ørkenen, (Sela) da rystede Jorden,
a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.
9 ja, Himlen dryppede for Guds Aasyn, for Guds Aasyn, Israels Guds.
Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.
10 Regn i Strømme lod du falde, o Gud, din vansmægtende Arvelod styrkede du;
Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.
11 din Skare tog Bolig der, for de arme sørged du, Gud, i din Godhed.
Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:
12 Ord lægger Herren de Kvinder i Munden, som bringer Glædesbud, en talrig Hær:
Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.
13 »Hærenes Konger flyr, de flyr, Husets Frue uddeler Bytte.
Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.
14 Vil I da blive imellem Foldene? Duens Vinger dækkes af Sølv, dens Fjedre af gulgrønt Guld.
Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.
15 Da den Almægtige splittede Kongerne der, faldt der Sne paa Zalmon.«
Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.
16 Et Gudsbjerg er Basans Bjerg, et Bjerg med spidse Tinder er Basans Bjerg;
Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.
17 Hvi skæver I Bjerge med spidse Tinder til Bjerget, Gud ønsked til Bolig, hvor HERREN ogsaa vil bo for evigt?
Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!
18 Titusinder er Guds Vogne, tusinde Gange tusinde, HERREN kom fra Sinaj til Helligdommen.
Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot, vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.
19 Du steg op til det høje, du bortførte Fanger, Gaver tog du blandt Mennesker, ogsaa iblandt de genstridige, at du maatte bo der, HERRE, o Gud.
Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.
20 Lovet være Herren! Fra Dag til Dag bærer han vore Byrder; Gud er vor Frelse. (Sela)
Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
21 En Gud til Frelse er Gud for os, hos den Herre HERREN er Udgange fra Døden.
Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.
22 Men Fjendernes Hoveder knuser Gud, den gudløses Isse, der vandrer i sine Synder.
Szólt az Úr: Básánból hozom vissza, visszahozom a tenger mélységeiből:
23 Herren har sagt: »Jeg henter dem hjem fra Basan, henter dem hjem fra Havets Dyb,
azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.
24 at din Fod maa vade i Blod, dine Hundes Tunger faa del i Fjenderne.«
Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.
25 Se paa Guds Højtidstog, min Guds, min Konges Højtidstog ind i Helligdommen!
Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.
26 Sangerne forrest, saa de, der spiller, i Midten unge Piger med Pauker:
Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!
27 »Lover Gud i Festforsamlinger, Herren, I af Israels Kilde!«
Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.
28 Der er liden Benjamin forrest, Judas Fyrster i Flok, Zebulons Fyrster, Naftalis Fyrster.
Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,
29 Opbyd, o Gud, din Styrke, styrk, hvad du gjorde for os, o Gud!
templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.
30 For dit Tempels Skyld skal Konger bringe dig Gaver i Jerusalem.
Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.
31 Tru ad Dyret i Sivet, Tyreflokken, Folkeslags Herrer, saa de hylder dig med deres Sølvstykker. Adsplit Folkeslag, der elsker Strid!
Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.
32 De kommer med Olie fra Ægypten, Ætioperne iler til Gud med fulde Hænder.
Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,
33 I Jordens Riger, syng for Gud, lovsyng HERREN;
annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.
34 hyld ham, der farer frem paa Himlenes Himle, de gamle! Se, han løfter sin Røst, en vældig Røst.
adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.
35 Giv Gud Ære! Over Israel er hans Højhed, Hans Vælde i Skyerne, frygtelig er Gud i sin Helligdom, Israels Gud; han giver Folket Styrke og Kraft. Lovet være Gud!
Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten.
