Salme 66
1 Til Sangmesteren. En Sang. En Salme. Bryd ud i Jubel for Gud, al Jorden,
A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
2 lovsyng hans Navns Ære, syng ham en herlig Lovsang,
zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
3 sig til Gud: »Hvor forfærdelige er dine Gerninger! For din vældige Styrkes Skyld logrer Fjenderne for dig,
mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
4 al Jorden tilbeder dig, de lovsynger dig, lovsynger dit Navn.« (Sela)
Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
5 Kom hid og se, hvad Gud har gjort, i sit Virke en Rædsel for Menneskenes Børn.
Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
6 Han forvandlede Hav til Land, de vandred til Fods over Strømmen; lad os fryde os højlig i ham.
Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
7 Han hersker med Vælde for evigt, paa Folkene vogter hans Øjne, ej kan genstridige gøre sig store. (Sela)
Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
8 I Folkeslag, lov vor Gud, lad lyde hans Lovsangs Toner,
Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
9 han, som har holdt vor Sjæl i Live og ej lod vor Fod glide ud!
a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
10 Thi du ransaged os, o Gud, rensede os, som man renser Sølv;
Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
11 i Fængsel bragte du os, lagde Tynge paa vore Lænder,
Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
12 lod Mennesker skride hen over vort Hoved, vi kom gennem Ild og Vand; men du førte os ud og bragte os Lindring!
nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
13 Med Brændofre vil jeg gaa ind i dit Hus og indfri dig mine Løfter,
Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
14 dem, mine Læber fremførte, min Mund udtalte i Nøden.
a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
15 Jeg bringer dig Ofre af Fedekvæg sammen med Vædres Offerduft, jeg ofrer Okser tillige med Bukke. (Sela)
Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
16 Kom og hør og lad mig fortælle jer alle, som frygter Gud, hvad han har gjort for min Sjæl!
Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
17 Jeg raabte til ham med min Mund og priste ham med min Tunge.
Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
18 Havde jeg tænkt paa ondt i mit Hjerte, da havde Herren ej hørt;
Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
19 visselig, Gud har hørt, han lytted til min bedende Røst.
Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
20 Lovet være Gud, som ikke har afvist min Bøn eller taget sin Miskundhed fra mig!
Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
