Salme 64

1 Til Sangmesteren. En Salme af David.

A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

2 Hør, o Gud, min Røst, naar jeg klager, skærm mit Liv mod den rædsomme Fjende;

Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

3 skjul mig for Ugerningsmændenes Raad, for Udaadsmændenes travle Hob,

a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

4 der hvæsser Tungen som Sværd, lægger giftige Ord paa Buen

hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

5 for i Løn at ramme den skyldfri, ramme ham brat og uset.

Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

6 Ihærdigt lægger de onde Raad, skryder af, at de lægger Snarer, siger: »Hvem skulde se os?«

Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

7 De udtænker onde Gerninger, fuldfører en gennemtænkt Tanke — og Menneskets Indre og Hjerte er dybt.

Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

8 Da rammer Gud dem med en Pil, af Slaget rammes de brat;

Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

9 han styrter dem for deres Tunges Skyld. Enhver, som ser dem, ryster paa Hovedet;

S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

10 alle Mennesker frygter, forkynder, hvad Gud har gjort, og fatter hans Hænders Gerning; de retfærdige glædes i HERREN og lider paa ham, de oprigtige af Hjertet jubler til Hobe!

Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.