Salme 63

1 En Salme af David, da han var i Judas Ørken.

Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

2 Gud, du er min Gud, dig søger jeg, efter dig tørster min Sjæl, efter dig længes mit Kød i et tørt, vansmægtende, vandløst Land

Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

3 (saaledes var det, jeg saa dig i Helligdommen) for at skue din Vælde og Ære;

Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

4 thi din Naade er bedre end Liv, mine Læber skal synge din Pris.

Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

5 Da vil jeg love dig hele mit Liv, opløfte Hænderne i dit Navn,

Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

6 Som med fede Retter mættes min Sjæl, med jublende Læber priser min Mund dig,

Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

7 naar jeg kommer dig i Hu paa mit Leje, i Nattevagterne tænker paa dig;

Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

8 thi du er blevet min Hjælp, og jeg jubler i dine Vingers Skygge.

Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

9 Dig klynger min Sjæl sig til, din højre holder mig fast.

Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

10 Forgæves staar de mig efter Livet, i Jordens Dyb skal de synke,

A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

11 gives i Sværdets Vold og vorde Sjakalers Bytte. Men Kongen glædes i Gud; enhver, der sværger ved ham, skal juble, thi Løgnernes Mund skal lukkes.

A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.