Salme 59
1 Til Sangmesteren. Al-tasjhet. Af David. En Miktam, da Saul udsendte Folk, som skulle vogte Huset for at dræbe ham.
A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
2 Fri mig fra mine Fjender, min Gud, bjærg mig fra dem, der rejser sig mod mig;
Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
3 fri mig fra Udaadsmænd, frels mig fra blodstænkte Mænd!
Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
4 Thi se, de lurer efter min Sjæl, stærke Mænd stimler sammen imod mig, uden at jeg har Skyld eller Brøde.
Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
5 Uden at jeg har forbrudt mig, HERRE, stormer de frem og stiller sig op. Vaagn op og kom mig i Møde, se til!
És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
6 Du er jo HERREN, Hærskarers Gud, Israels Gud. Vaagn op og hjemsøg alle Folkene, skaan ej een af de troløse Niddinger! (Sela)
Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
7 Ved Aften kommer de tilbage, hyler som Hunde og stryger gennem Byen!
Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
8 Se, deres Mund løber over, paa deres Læber er Sværd, thi: »Hvem skulde høre det?«
Te pedig, Örökkévaló, nevetsz, rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
9 Men du, o HERRE, du ler ad dem, du spotter alle Folk,
Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
10 dig vil jeg lovsynge, du, min Styrke, thi Gud er mit Værn;
Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
11 med Naade kommer min Gud mig i Møde, Gud lader mig se mine Fjender med Fryd!
Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
12 Slaa dem ikke ihjel, at ikke mit Folk skal glemme, gør dem hjemløse med din Vælde og styrt dem,
Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
13 giv dem hen, o Herre, i Mundens Synd, i Læbernes Ord, og lad dem hildes i deres Hovmod for de Eder og Løgne, de siger;
Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
14 udryd dem i Vrede, gør Ende paa dem, saa man kan kende til Jordens Ender, at Gud er Hersker i Jakob! (Sela)
S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá. rost.
15 Ved Aften kommer de tilbage, hyler som Hunde og stryger gennem Byen,
Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
16 vanker rundt efter Føde og knurrer, naar de ikke mættes.
Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
17 Men jeg, jeg vil synge om din Styrke, juble hver Morgen over din Naade; thi du blev mig et Værn, en Tilflugt paa Nødens Dag. Dig vil jeg lovsynge, du, min Styrke, thi Gud er mit Værn, min naadige Gud.
Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.
