Salme 58

1 Til Sangmesteren. Al-tasjhet. Af David. En Miktam.

A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Valóban némán beszéltek-e igazságot, egyenességgel itélitek az emberfiakat?

2 Er det virkelig Ret, I taler, I Guder, dømmer I Menneskens Børn retfærdigt?

Sőt szívben jogtalanságokat cselekesztek, kezeitek erőszakát méritek az országban.

3 Nej, alle øver I Uret paa Jord, eders Hænder udvejer Vold.

Elvetemedtek a gonoszok anyaméhtől fogva, eltévelyedtek születéstől fogva a hazugságot beszélők.

4 Fra Moders Liv vanslægted de gudløse, fra Moders Skød for Løgnerne vild.

Mérgük van, olyanféle mint a kígyó mérge, mint a siket viperáé, mely bedugja fülét,

5 Gift har de i sig som Slangen, den stumme Øgle, der døver sit Øre

hogy meg ne hallja hangját a sugdosóknak, kiokult igézőnek igézését.

6 og ikke vil høre paa Tæmmerens Røst, paa den kyndige Slangebesværger.

Isten, rombold le fogaikat szájukban, a fiatal oroszlánok zápfogait rontsd le, Örökkévaló!

7 Gud, bryd Tænderne i deres Mund, Ungløvernes Kindtænder knuse du, HERRE;

Olvadjanak el, mint a vizek, melyek szétfolynak – nyilait úgy feszitse, mintha letörnének! –

8 lad dem svinde som Vand, der synker, visne som nedtrampet Græs.

mint a csiga, mely olvadva mászik, mint koraszülött, mint vakondok, melyek napot nem láttak.

9 Lad dem blive som Sneglen, opløst i Slim som et ufuldbaarent Foster, der aldrig saa Sol.

Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mintegy nyersen, mintegy haragban elviszi a vihar.

10 Før eders Gryder mærker til Tjørnen, ja, midt i deres Livskraft river han dem bort i sin Vrede.

Örül az igaz, mert megtorlást látott, lábait füröszti a gonoszok vérében.

11 Den retfærdige glæder sig, naar han ser Hævn, hans Fødder skal vade i gudløses Blod; Og Folk skal sige: »Den retfærdige faar dog sin Løn, der er dog Guder, som dømmer paa Jord!«

Majd így szól az ember: Bizony van gyümölcs az igaz számára, bizony van Isten, a ki bíró a földön.