< Salme 56 >

1 Til Sangmesteren. Al-jonat-elem-rehokim. Af David. En Miktam, da Filisterne greb ham i Gat.
A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban. Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.
2 Vær mig naadig, Gud, thi Mennesker vil mig til Livs, jeg trænges stadig af Stridsmænd;
Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.
3 mine Fjender vil mig stadig til Livs, thi mange strider bittert imod mig!
A mely napon félnem kell, én te benned bízom.
4 Naar jeg gribes af Frygt, vil jeg stole paa dig,
Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?
5 og med Guds Hjælp skal jeg prise hans Ord. Jeg stoler paa Gud, jeg frygter ikke, hvad kan Kød vel gøre mig?
Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.
6 De oplægger stadig Raad imod mig, alle deres Tanker gaar ud paa ondt.
Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.
7 De flokker sig sammen, ligger paa Lur, jeg har dem lige i Hælene, de staar mig jo efter Livet.
Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!
8 Gengæld du dem det onde, stød Folkene ned i Vrede, o Gud!
Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!
9 Selv har du talt mine Suk, i din Lædersæk har du gemt mine Taarer; de staar jo i din Bog.
Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.
10 Da skal Fjenderne vige, den Dag jeg kalder; saa meget ved jeg, at Gud er med mig.
Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! -
11 Med Guds Hjælp skal jeg prise hans Ord, med HERRENS Hjælp skal jeg prise hans Ord.
Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?
12 Jeg stoler paa Gud, jeg frygter ikke, hvad kan et Menneske gøre mig?
Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;
13 Jeg har Løfter til dig at indfri, o Gud, med Takofre vil jeg betale dig. Thi fra Døden frier du min Sjæl, ja min Fod fra Fald, at jeg kan vandre for Guds Aasyn i Livets Lys.
mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.

< Salme 56 >