Salme 50

1 En Salme af Asaf. Gud, Gud HERREN taled og stævnede Jorden hid fra Sol i Opgang til Sol i Bjærge;

Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.

2 fra Zion, Skønhedens Krone, viste Gud sig i Straaleglans

Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –

3 — vor Gud komme og tie ikke! — Foran ham gik fortærende Ild, omkring ham rasede Storm;

jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.

4 han stævned Himlen deroppe hid og Jorden for at dømme sit Folk:

Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.

5 »Saml mig mine fromme, der sluttede Pagt med mig ved Ofre!«

Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet

6 Og Himlen forkyndte hans Retfærd, at Gud er den, der dømmer. (Sela)

És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.

7 Hør, mit Folk, jeg vil tale, Israel, jeg vil vidne imod dig, Gud, din Gud er jeg!

Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.

8 Jeg laster dig ikke for dine Slagtofre, dine Brændofre har jeg jo stadig for Øje;

Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;

9 jeg tager ej Tyre fra dit Hus eller Bukke fra dine Stalde;

nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.

10 thi mig tilhører alt Skovens Vildt, Dyrene paa de tusinde Bjerge;

Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;

11 jeg kender alle Bjergenes Fugle, har rede paa Markens Vrimmel.

ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.

12 Om jeg hungred, jeg sagde det ikke til dig, thi mit er Jorderig og dets Fylde!

Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.

13 Mon jeg æder Tyres Kød eller drikker Bukkes Blod?

Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?

14 Lovsang skal du ofre til Gud og holde den Højeste dine Løfter.

Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;

15 Og kald paa mig paa Nødens Dag; jeg vil udfri dig, og du skal ære mig,

és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.

16 Men til Den gudløse siger Gud: Hvi regner du op mine Bud og fører min Pagt i Munden,

A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?

17 naar du dog hader Tugt og kaster mine Ord bag din Ryg?

Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.

18 Ser du en Tyv, slaar du Følge med ham, med Horkarle holder du til,

Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.

19 slipper Munden løs med ondt, din Tunge bærer paa Svig.

Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.

20 Du sidder og skænder din Broder, bagtaler din Moders Søn;

Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.

21 det gør du, og jeg skulde tie, og du skulde tænke, jeg er som du! Revse dig vil jeg og gøre dig det klart.

Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.

22 Mærk jer det, I, som glemmer Gud, at jeg ikke skal rive jer redningsløst sønder.

Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.

23 Den, der ofrer Taksigelse, ærer mig; den, der agter paa Vejen, lader jeg se Guds Frelse.

A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!