Salme 49
1 Til Sangmesteren. Af Koras Sønner. En Salme. Hør det, alle Folkeslag, lyt til, al Verdens Folk,
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
2 baade høj og lav, baade rig og fattig!
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
3 Min Mund skal tale Visdom, mit Hjerte udgransker Indsigt;
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
4 jeg bøjer mit Øre til Tankesprog, raader min Gaade til Strengeleg.
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
5 Hvorfor skulle jeg frygte i de onde Dage, naar mine lumske Fjender omringer mig med Brøde,
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
6 de, som stoler paa deres Gods og bryster sig af deres store Rigdom?
A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
7 Visselig, ingen kan købe sin Sjæl fri og give Gud en Løsesum
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
8 — Prisen for hans Sjæl blev for høj, for evigt maatte han opgive det — saa han kunde blive i Live
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
9 og aldrig faa Graven at se;
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
10 nej, han skal se den; Vismænd dør, baade Daare og Taabe gaar bort. Deres Gods maa de afstaa til andre,
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
11 deres Grav er deres Hjem for evigt, deres Bolig Slægt efter Slægt, om Godser end fik deres Navn.
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
12 Trods Herlighed bliver Mennesket ikke, han er som Dyrene, der forgaar.
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
13 Saa gaar det dem, der tror sig trygge, saa ender det for dem, deres Tale behager. (Sela)
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
14 I Dødsriget drives de ned som Faar, deres Hyrde skal Døden være; de oprigtige træder paa dem ved Gry, deres Skikkelse gaar Opløsning i Møde, Dødsriget er deres Bolig. (Sheol h7585)
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. (Szela) (Sheol h7585)
16 Frygt ej, naar en Mand bliver rig, naar hans Huses Herlighed øges;
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
17 thi intet tager han med i Døden, hans Herlighed følger ham ikke.
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
18 Priser han end i Live sig selv: »De lover dig for din Lykke!« —
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
19 han vandrer til sine Fædres Slægt, der aldrig faar Lyset at skue.
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
20 Den, som lever i Herlighed, men uden Forstand, han er som Dyrene, der forgaar.
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
