Salme 49
1 Til Sangmesteren. Af Koras Sønner. En Salme. Hør det, alle Folkeslag, lyt til, al Verdens Folk,
A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
2 baade høj og lav, baade rig og fattig!
ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
3 Min Mund skal tale Visdom, mit Hjerte udgransker Indsigt;
Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
4 jeg bøjer mit Øre til Tankesprog, raader min Gaade til Strengeleg.
Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
5 Hvorfor skulle jeg frygte i de onde Dage, naar mine lumske Fjender omringer mig med Brøde,
Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
6 de, som stoler paa deres Gods og bryster sig af deres store Rigdom?
A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
7 Visselig, ingen kan købe sin Sjæl fri og give Gud en Løsesum
testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
8 — Prisen for hans Sjæl blev for høj, for evigt maatte han opgive det — saa han kunde blive i Live
Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
9 og aldrig faa Graven at se;
hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
10 nej, han skal se den; Vismænd dør, baade Daare og Taabe gaar bort. Deres Gods maa de afstaa til andre,
Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
11 deres Grav er deres Hjem for evigt, deres Bolig Slægt efter Slægt, om Godser end fik deres Navn.
Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
12 Trods Herlighed bliver Mennesket ikke, han er som Dyrene, der forgaar.
De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
13 Saa gaar det dem, der tror sig trygge, saa ender det for dem, deres Tale behager. (Sela)
Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
14 I Dødsriget drives de ned som Faar, deres Hyrde skal Døden være; de oprigtige træder paa dem ved Gry, deres Skikkelse gaar Opløsning i Møde, Dødsriget er deres Bolig. (Sheol h7585)
Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)
Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)
16 Frygt ej, naar en Mand bliver rig, naar hans Huses Herlighed øges;
Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
17 thi intet tager han med i Døden, hans Herlighed følger ham ikke.
mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
18 Priser han end i Live sig selv: »De lover dig for din Lykke!« —
Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
19 han vandrer til sine Fædres Slægt, der aldrig faar Lyset at skue.
odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
20 Den, som lever i Herlighed, men uden Forstand, han er som Dyrene, der forgaar.
Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
