Salme 44
1 Til Sangmesteren. Af Koras Sønner. En Maskil.
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 Gud, vi har hørt det med egne Ører, vore Fædre har fortalt os derom; du øved en Daad i deres Dage, i Fortids Dage med din Haand;
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 Folk drev du bort, men plantede hine, Folkeslag knuste du, men dem lod du brede sig;
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 thi de fik ej Landet i Eje med Sværdet, det var ej deres Arm, der gav dem Sejr, men det var din højre, din Arm og dit Ansigts Lys, thi du havde dem kær.
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 Du, du er min Konge, min Gud, som sender Jakob Sejr.
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 Ved dig nedstøder vi Fjenden, Modstanderne træder vi ned i dit Navn;
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 thi ej paa min Bue stoler jeg, mit Sværd kan ikke give mig Sejr;
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 men du gav os Sejr over Fjenden, du lod vore Avindsmænd blive til Skamme.
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 Vi roser os altid af Gud, dit Navn vil vi love for evigt. (Sela)
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 Dog har du forstødt os, gjort os til Spot, du drager ej med vore Hære;
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 du lader os vige for Fjenden, vore Avindsmænd tager sig Bytte;
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 du har givet os hen som Slagtekvæg, og strøet os ud mellem Folkene,
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 dit Folk har du solgt til Spotpris, vandt ikke Rigdom ved Salget.
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 Til Haan for Naboer gør du os, til Spot og Spe for Grander,
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 du gør os til Mundheld blandt Folkene, lader Folkeslagene ryste paa Hovedet ad os.
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 Min Skændsel er mig altid i Tanke, og Skam bedækker mit Aasyn
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 for spottende, haanende Tale, for Fjendens og den hævngerriges Blikke.
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 Alt det kom over os, skønt vi glemte dig ikke, sveg ikke heller din Pagt!
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 Vort Hjerte veg ikke fra dig, vore Skridt forlod ej din Vej.
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 Dog knuste du os, hvor Sjakalerne bor, og indhylled os i Mørke.
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 Havde vi glemt vor Guds Navn, bredt Hænderne ud mod en fremmed Gud,
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 vilde Gud ej opspore det? Han kender jo Hjerternes Løndom —
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 nej, for din Skyld dræbes vi Dagen lang og regnes som Slagtekvæg!
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Vaagn op, hvi sover du, Herre? Bliv vaagen, forstød ej for stedse!
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 Hvorfor vil du skjule dit Aasyn, glemme vor Nød og Trængsel?
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Thi vor Sjæl ligger bøjet i Støvet, vort Legeme klæber ved Jorden. Staa op og kom os til Hjælp, forløs os for din Miskundheds Skyld!
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
