Salme 38
1 En Salme af David. Lehazkir.
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 HERRE, revs mig ej i din Vrede, tugt mig ej i din Harme!
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 Thi dine Pile sidder i mig, din Haand har lagt sig paa mig.
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 Intet er karskt paa min Krop for din Vredes Skyld, intet uskadt i mine Ledemod for mine Synders Skyld;
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 thi over mit Hoved skyller min Brøde som en tyngende Byrde, for tung for mig.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Mine Saar baade stinker og raadner, for min Daarskabs Skyld gaar jeg bøjet;
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 jeg er saare nedtrykt, sorgfuld vandrer jeg Dagen lang.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 Thi Lænderne er fulde af Brand, intet er karskt paa min Krop,
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 jeg er lammet og fuldkommen knust, jeg skriger i Hjertets Vaande.
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 HERRE, du kender al min Attraa, mit Suk er ej skjult for dig;
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 mit Hjerte banker, min Kraft har svigtet, selv mit Øje har mistet sin Glans.
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 For min Plages Skyld flyr mig Ven og Frænde, mine Nærmeste holder sig fjernt;
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 de, der vil mig til Livs, sætter Snarer, og de, der vil mig ondt, lægger Raad om Fordærv, de tænker Dagen igennem paa Svig.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Men jeg er som en døv, der intet hører, som en stum, der ej aabner sin Mund,
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 som en Mand, der ikke kan høre, i hvis Mund der ikke er Svar.
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 Thi til dig staar mit Haab, o HERRE, du vil bønhøre, Herre min Gud,
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 naar jeg siger: »Lad dem ikke glæde sig over mig, hovmode sig over min vaklende Fod!«
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 Thi jeg staar allerede for Fald, mine Smerter minder mig stadig;
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 thi jeg maa bekende min Skyld, maa sørge over min Synd.
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 Mange er de, der med Urette er mine Fjender, talrige de, der hader mig uden Grund,
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 som lønner mig godt med ondt, som staar mig imod, fordi jeg søger det gode.
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 HERRE, forlad mig ikke, min Gud, hold dig ikke borte fra mig, il mig til Hjælp, o Herre, min Frelse!
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
