Salme 38
1 En Salme af David. Lehazkir.
Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
2 HERRE, revs mig ej i din Vrede, tugt mig ej i din Harme!
Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
3 Thi dine Pile sidder i mig, din Haand har lagt sig paa mig.
Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
4 Intet er karskt paa min Krop for din Vredes Skyld, intet uskadt i mine Ledemod for mine Synders Skyld;
Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
5 thi over mit Hoved skyller min Brøde som en tyngende Byrde, for tung for mig.
Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Mine Saar baade stinker og raadner, for min Daarskabs Skyld gaar jeg bøjet;
Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
7 jeg er saare nedtrykt, sorgfuld vandrer jeg Dagen lang.
Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
8 Thi Lænderne er fulde af Brand, intet er karskt paa min Krop,
Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
9 jeg er lammet og fuldkommen knust, jeg skriger i Hjertets Vaande.
Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
10 HERRE, du kender al min Attraa, mit Suk er ej skjult for dig;
Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
11 mit Hjerte banker, min Kraft har svigtet, selv mit Øje har mistet sin Glans.
Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
12 For min Plages Skyld flyr mig Ven og Frænde, mine Nærmeste holder sig fjernt;
Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
13 de, der vil mig til Livs, sætter Snarer, og de, der vil mig ondt, lægger Raad om Fordærv, de tænker Dagen igennem paa Svig.
De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Men jeg er som en døv, der intet hører, som en stum, der ej aabner sin Mund,
Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
15 som en Mand, der ikke kan høre, i hvis Mund der ikke er Svar.
Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
16 Thi til dig staar mit Haab, o HERRE, du vil bønhøre, Herre min Gud,
Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
17 naar jeg siger: »Lad dem ikke glæde sig over mig, hovmode sig over min vaklende Fod!«
Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
18 Thi jeg staar allerede for Fald, mine Smerter minder mig stadig;
Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
19 thi jeg maa bekende min Skyld, maa sørge over min Synd.
De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
20 Mange er de, der med Urette er mine Fjender, talrige de, der hader mig uden Grund,
s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
21 som lønner mig godt med ondt, som staar mig imod, fordi jeg søger det gode.
Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
22 HERRE, forlad mig ikke, min Gud, hold dig ikke borte fra mig, il mig til Hjælp, o Herre, min Frelse!
Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
