< Salme 26 >
1 Af David. Skaf mig Ret, o HERRE, thi jeg vandrer i Uskyld, stoler paa HERREN uden at vakle.
Dávidtól. Szerezz jogot nekem, Örökkévaló, mert én gáncstalanságomban jártam és az Örökkévalóban bíztam, nem ingok meg.
2 Ransag mig, HERRE, og prøv mig, gransk mine Nyrer og mit Hjerte;
Vizsgálj engem, Örökkévaló, és kísérts meg, próbáld ki veséimet és szívemet.
3 thi din Miskundhed staar mig for Øje, jeg vandrer i din Sandhed.
Mert szereteted szemeim előtt van és járok a te igazságodban.
4 Jeg tager ej Sæde blandt Løgnere, blandt falske kommer jeg ikke.
Nem ültem hamisság embereivel és alattomosokhoz nem mentem be.
5 Jeg hader de ondes Forsamling, hos gudløse sidder jeg ej.
Gyűlölöm a gonosztevők gyülekezetét és gonoszokkal nem ülök.
6 Jeg tvætter mine Hænder i Renhed, at jeg kan vandre omkring dit Alter, HERRE,
Tisztaságban mosom kezeimet, hogy körüljárhassam oltárodat, Örökkévaló,
7 for at istemme Takkesang, fortælle om alle dine Undere.
hogy hallassam a hála hangját és hogy elbeszéljem mind a csodatotteidet
8 HERRE, jeg elsker dit Hus, det Sted, hvor din Herlighed bor.
Örökkévaló, szeretem házad hajlékát és dicsőséged lakásának helyét.
9 Bortriv ikke min Sjæl med Syndere, mit Liv med blodstænkte Mænd,
Ne vedd el vétkesekkel lelkemet és a vérontás embereivel éltemet,
10 i hvis Hænder er Skændselsdaad, hvis højre er fuld af Bestikkelse.
a kiknek kezeiben gazság van és jobbjuk telve megvesztegetéssel!
11 Jeg har jo vandret i Uskyld, forløs mig og vær mig naadig!
De én gáncstalanságomban járok: válts meg és kegyelmezz nekem.
12 Min Fod staar paa den jævne Grund, i Forsamlinger vil jeg love HERREN.
Lábam egyenes helyen áll; gyülekezetekben áldom az Örökkévalót.