< Salme 25 >
1 Af David. HERRE, jeg løfter min Sjæl til dig,
Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
2 min Gud, jeg stoler paa dig, lad mig ikke beskæmmes, lad ej mine Fjender fryde sig over mig.
Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
3 Nej, ingen som bier paa dig, skal beskæmmes; beskæmmes skal de, som er troløse uden Grund.
Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
4 Lad mig kende dine Veje, HERRE, lær mig dine Stier.
Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
5 Led mig paa din Sandheds Vej og lær mig, thi du er min Frelses Gud; jeg bier bestandig paa dig.
Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
6 HERRE, kom din Barmhjertighed i Hu og din Naade, den er jo fra Evighed af.
Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
7 Mine Ungdomssynder og Overtrædelser komme du ikke i Hu, men efter din Miskundhed kom mig i Hu, for din Godheds Skyld, o HERRE!
Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
8 God og oprigtig er HERREN, derfor viser han Syndere Vejen.
Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
9 Han vejleder ydmyge i det, som er ret, og lærer de ydmyge sin Vej.
Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
10 Alle HERRENS Stier er Miskundhed og Trofasthed for dem, der holder hans Pagt og hans Vidnesbyrd.
Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
11 For dit Navns Skyld, HERRE, tilgive du min Brøde, thi den er stor.
A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
12 Om nogen frygter HERREN, ham viser han den Vej, han skal vælge;
Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
13 selv skal han leve i Lykke og hans Sæd faa Landet i Eje.
Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
14 Fortroligt Samfund har HERREN med dem, der frygter ham, og han kundgør dem sin Pagt.
Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
15 Mit Øje er stadig vendt imod HERREN, thi han frier mine Fødder af Snaren.
Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
16 Vend dig til mig og vær mig naadig, thi jeg er ene og arm.
Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
17 Let mit Hjertes Trængsler og før mig ud af min Nød.
Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
18 Se hen til min Nød og min Kvide og tilgiv alle mine Synder.
Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
19 Se hen til mine Fjender, thi de er mange og hader mig med Had uden Grund.
Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
20 Vogt min Sjæl og frels mig, jeg lider paa dig, lad mig ikke beskæmmes.
Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
21 Lad Uskyld og Retsind vogte mig, thi jeg bier paa dig, HERRE.
Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
22 Forløs, o Gud, Israel af alle dets Trængsler!
Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.