Salme 22

1 Til Sangmesteren. Efter »Morgenrødens Hind«. En Salme af David.

Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

2 Min Gud, min Gud, hvorfor har du forladt mig? Mit Skrig til Trods er Frelsen mig fjern.

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

3 Min Gud, jeg raaber om Dagen, du svarer ikke, om Natten, men finder ej Hvile.

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

4 Og dog er du den hellige, som troner paa Israels Lovsange.

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

5 Paa dig forlod vore Fædre sig, forlod sig, og du friede dem;

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

6 de raabte til dig og frelstes, forlod sig paa dig og blev ikke til Skamme.

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

7 Men jeg er en Orm og ikke en Mand, til Spot for Mennesker, Folk til Spe;

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

8 alle, der ser mig, haaner mig, vrænger Mund og ryster paa Hovedet:

Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

9 »Han har væltet sin Sag paa HERREN; han fri ham og frelse ham, han har jo Velbehag i ham.«

Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.

10 Ja, du drog mig af Moders Liv, lod mig hvile trygt ved min Moders Bryst;

Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

11 paa dig blev jeg kastet fra Moders Skød, fra Moders Liv var du min Gud.

Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

12 Vær mig ikke fjern, thi Trængslen er nær, og ingen er der, som hjælper!

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

13 Stærke Tyre staar omkring mig, Basans vældige omringer mig,

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

14 spiler Gabet op imod mig som rovgridske, brølende Løver.

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

15 Jeg er som Vand, der er udgydt, alle mine Knogler skilles, mit Hjerte er blevet som Voks, det smelter i Livet paa mig;

Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

16 min Gane er tør som et Potteskaar, til Gummerne klæber min Tunge, du lægger mig ned i Dødens Støv.

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

17 Thi Hunde staar omkring mig, onde i Flok omringer mig, de har gennemboret mine Hænder og Fødder,

Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

18 jeg kan tælle alle mine Ben; med Skadefryd ser de paa mig.

Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

19 Mine Klæder deler de mellem sig, om Kjortelen kaster de Lod.

De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

20 Men du, o HERRE, vær ikke fjern, min Redning, il mig til Hjælp!

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

21 Udfri min Sjæl fra Sværdet, min eneste af Hundes Vold!

Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

22 Frels mig fra Løvens Gab, fra Vildoksens Horn! Du har bønhørt mig.

Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

23 Dit Navn vil jeg kundgøre for mine Brødre, prise dig midt i Forsamlingen:

Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

24 »I, som frygter HERREN, pris ham, ær ham; al Jakobs Æt, bæv for ham, al Israels Æt!

Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

25 Thi han foragtede ikke, forsmaaede ikke den armes Raab, skjulte ikke sit Aasyn for ham, men hørte, da han raabte til ham!«

Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

26 Jeg vil synge din Pris i en stor Forsamling, indfri mine Løfter iblandt de fromme;

Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

27 de ydmyge skal spise og mættes; hvo HERREN søger, skal prise ham; deres Hjerte leve for evigt!

Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

28 Den vide Jord skal mærke sig det og omvende sig til HERREN, og alle Folkenes Slægter skal tilbede for hans Aasyn;

Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

29 thi HERRENS er Riget, han er Folkenes Hersker.

Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

30 De skal tilbede ham alene, alle Jordens mægtige; de skal bøje sig for hans Aasyn, alle, der nedsteg i Støvet og ikke holdt deres Sjæl i Live.

Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

31 Ham skal Efterkommerne tjene; om HERREN skal tales til Slægten, der kommer; de skal forkynde et Folk, der fødes, hans Retfærd. Thi han greb ind.

Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!