Salme 2

1 Hvorfor fnyser Hedninger, hvi pønser Folkefærd paa, hvad faafængt er?

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 Jordens Konger rejser sig, Fyrster samles til Raad mod HERREN og mod hans Salvede:

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 »Lad os sprænge deres Baand og kaste Rebene af os!«

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 Han, som troner i Himlen, ler, Herren, han spotter dem.

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 Saa taler han til dem i Vrede, forfærder dem i sin Harme:

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 »Jeg har dog indsat min Konge paa Zion, mit hellige Bjerg!«

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 Jeg kundgør HERRENS Tilsagn. Han sagde til mig: »Du er min Søn, jeg har født dig i Dag!

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 Bed mig, og jeg giver dig Hedningefolk til Arv og den vide Jord i Eje;

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 med Jernspir skal du knuse dem og sønderslaa dem som en Pottemagers Kar!«

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 Og nu, I Konger, vær kloge, lad eder raade, I Jordens Dommere,

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 tjener HERREN i Frygt, fryd jer med Bæven!

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 Kysser Sønnen, at ikke han vredes og I forgaar! Snart blusser hans Vrede op. Salig hver den, der lider paa ham!

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!