< Salme 18 >

1 Til Sangmesteren. Af HERRENS Tjener David, som sang HERREN denne Sang, dengang HERREN havde frelst ham af alle hans Fjenders og af Sauls Haand.
Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
2 Han sang: HERRE, jeg har dig hjerteligt kær, min Styrke!
Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
3 HERRE, min Klippe, min Borg, min Befrier, min Gud, mit Bjerg, hvortil jeg tyr, mit Skjold, mit Frelseshorn, mit Værn!
Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
4 Jeg paakalder HERREN, den Højlovede, og frelses fra mine Fjender.
Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
5 Dødens Reb omsluttede mig, Ødelæggelsens Strømme forfærdede mig, (Sheol h7585)
A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. (Sheol h7585)
6 Dødsrigets Reb omspændte mig, Dødens Snarer faldt over mig;
Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
7 i min Vaande paakaldte jeg HERREN og raabte til min Gud. Han hørte min Røst fra sin Helligdom, mit Raab fandt ind til hans Ører!
Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
8 Da rystede Jorden og skjalv, Bjergenes Grundvolde bæved og rysted, thi hans Vrede blussede op.
Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
9 Røg for ud af hans Næse, fortærende Ild af hans Mund, Gløder gnistrede fra ham.
Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
10 Han sænkede Himlen, steg ned med Skymulm under sine Fødder;
Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
11 baaret af Keruber fløj han, svæved paa Vindens Vinger;
A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
12 han omgav sig med Mulm som en Bolig, mørke Vandmasser, vandfyldte Skyer.
Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
13 Fra Glansen foran ham for der Hagl og Ildgløder gennem hans Skyer.
És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
14 HERREN tordned fra Himlen, den Højeste lod høre sin Røst, Hagl og Ildgløder.
És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
15 Han udslynged Pile, adsplittede dem, Lyn i Mængde og skræmmede dem.
És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
16 Vandenes Bund kom til Syne, Jordens Grundvolde blottedes ved din Trusel, HERRE, for din Vredes Pust.
Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
17 Han udrakte Haanden fra det høje og greb mig, drog mig op af de vældige Vande,
Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
18 frelste mig fra mine mægtige Fjender, fra mine Avindsmænd; de var mig for stærke.
Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
19 Paa min Ulykkes Dag faldt de over mig, men HERREN blev mig til Værn.
És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
20 Han førte mig ud i aabent Land, han frelste mig, thi han havde Behag i mig.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
21 HERREN gengældte mig efter min Retfærd, lønned mig efter mine Hænders Uskyld;
Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
22 thi jeg holdt mig til HERRENS Veje, svigted i Gudløshed ikke min Gud;
Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
23 hans Bud stod mig alle for Øje, hans Lov skød jeg ikke fra mig.
És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
24 Ustraffelig var jeg for ham og vogtede mig for Brøde.
És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
25 HERREN lønned mig efter min Retfærd, mine Hænders Uskyld, som stod ham for Øje!
Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
26 Du viser dig from mod den fromme, retsindig mod den retsindige,
A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
27 du viser dig ren mod den rene og vrang mod den svigefulde.
Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
28 De arme giver du Frelse, hovmodiges Øjne Skam!
Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
29 Ja, min Lampe lader du lyse, HERRE, min Gud opklarer mit Mørke.
Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
30 Thi ved din Hjælp søndrer jeg Mure, ved min Guds Hjælp springer jeg over Volde.
Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
31 Fuldkommen er Guds Vej, lutret er HERRENS Ord. Han er et Skjold for alle, der sætter deres Lid til ham.
Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
32 Ja, hvem er Gud uden HERREN, hvem er en Klippe uden vor Gud,
Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
33 den Gud, der omgjorded mig med Kraft, jævnede Vejen for mig,
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
34 gjorde mine Fødder som Hindens og gav mig Fodfæste paa Højene,
Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
35 oplærte min Haand til Krig, saa mine Arme spændte Kobberbuen!
És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
36 Du gav mig din Frelses Skjold, din højre støttede mig, din Nedladelse gjorde mig stor;
Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
37 du skaffede Plads for mine Skridt, mine Ankler vaklede ikke.
Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
38 Jeg jog mine Fjender, indhentede dem, vendte først om, da de var gjort til intet,
Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
39 slog dem ned, saa de ej kunde rejse sig, men laa faldne under min Fod.
Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
40 Du omgjorded mig med Kraft til Kampen, mine Modstandere tvang du i Knæ for mig;
És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
41 du slog mine Fjender paa Flugt, mine Avindsmænd rydded jeg af Vejen.
Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
42 De raabte, men ingen hjalp, til HERREN, han svared dem ikke.
És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
43 Jeg knuste dem som Støv for Vinden, fejed dem bort som Gadeskarn.
Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
44 Du friede mig af Folkekampe, du satte mig til Folkeslags Høvding; nu tjener mig ukendte Folk;
A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
45 hører de om mig, lyder de mig, Udlandets Sønner kryber for mig;
Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
46 Udlandets Sønner vansmægter, slæber sig frem af deres Skjul.
Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
47 HERREN lever, højlovet min Klippe, ophøjet være min Frelses Gud,
Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
48 den Gud, som giver mig Hævn, tvinger Folkeslag under min Fod
A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
49 og frier mig fra mine vrede Fjender! Du ophøjer mig over mine Modstandere, fra Voldsmænd frelser du mig.
Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
50 HERRE, derfor priser jeg dig blandt Folkene og lovsynger dit Navn, du, som kraftig hjælper din Konge og viser din Salvede Miskundhed, David og hans Æt evindelig.
Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.

< Salme 18 >