Salme 18
1 Til Sangmesteren. Af HERRENS Tjener David, som sang HERREN denne Sang, dengang HERREN havde frelst ham af alle hans Fjenders og af Sauls Haand.
A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
2 Han sang: HERRE, jeg har dig hjerteligt kær, min Styrke!
Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
3 HERRE, min Klippe, min Borg, min Befrier, min Gud, mit Bjerg, hvortil jeg tyr, mit Skjold, mit Frelseshorn, mit Værn!
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
4 Jeg paakalder HERREN, den Højlovede, og frelses fra mine Fjender.
Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. (Sheol h7585)
6 Dødsrigets Reb omspændte mig, Dødens Snarer faldt over mig;
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
7 i min Vaande paakaldte jeg HERREN og raabte til min Gud. Han hørte min Røst fra sin Helligdom, mit Raab fandt ind til hans Ører!
Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
8 Da rystede Jorden og skjalv, Bjergenes Grundvolde bæved og rysted, thi hans Vrede blussede op.
Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
9 Røg for ud af hans Næse, fortærende Ild af hans Mund, Gløder gnistrede fra ham.
meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
10 Han sænkede Himlen, steg ned med Skymulm under sine Fødder;
Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
11 baaret af Keruber fløj han, svæved paa Vindens Vinger;
Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
12 han omgav sig med Mulm som en Bolig, mørke Vandmasser, vandfyldte Skyer.
A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
13 Fra Glansen foran ham for der Hagl og Ildgløder gennem hans Skyer.
Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
14 HERREN tordned fra Himlen, den Højeste lod høre sin Røst, Hagl og Ildgløder.
Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
15 Han udslynged Pile, adsplittede dem, Lyn i Mængde og skræmmede dem.
Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
16 Vandenes Bund kom til Syne, Jordens Grundvolde blottedes ved din Trusel, HERRE, for din Vredes Pust.
Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
17 Han udrakte Haanden fra det høje og greb mig, drog mig op af de vældige Vande,
Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
18 frelste mig fra mine mægtige Fjender, fra mine Avindsmænd; de var mig for stærke.
Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
19 Paa min Ulykkes Dag faldt de over mig, men HERREN blev mig til Værn.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
20 Han førte mig ud i aabent Land, han frelste mig, thi han havde Behag i mig.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
21 HERREN gengældte mig efter min Retfærd, lønned mig efter mine Hænders Uskyld;
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
22 thi jeg holdt mig til HERRENS Veje, svigted i Gudløshed ikke min Gud;
mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
23 hans Bud stod mig alle for Øje, hans Lov skød jeg ikke fra mig.
Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
24 Ustraffelig var jeg for ham og vogtede mig for Brøde.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
25 HERREN lønned mig efter min Retfærd, mine Hænders Uskyld, som stod ham for Øje!
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
26 Du viser dig from mod den fromme, retsindig mod den retsindige,
megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
27 du viser dig ren mod den rene og vrang mod den svigefulde.
Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
28 De arme giver du Frelse, hovmodiges Øjne Skam!
Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
29 Ja, min Lampe lader du lyse, HERRE, min Gud opklarer mit Mørke.
Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
30 Thi ved din Hjælp søndrer jeg Mure, ved min Guds Hjælp springer jeg over Volde.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
31 Fuldkommen er Guds Vej, lutret er HERRENS Ord. Han er et Skjold for alle, der sætter deres Lid til ham.
Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
32 Ja, hvem er Gud uden HERREN, hvem er en Klippe uden vor Gud,
Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
33 den Gud, der omgjorded mig med Kraft, jævnede Vejen for mig,
Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
34 gjorde mine Fødder som Hindens og gav mig Fodfæste paa Højene,
Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
35 oplærte min Haand til Krig, saa mine Arme spændte Kobberbuen!
Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
36 Du gav mig din Frelses Skjold, din højre støttede mig, din Nedladelse gjorde mig stor;
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
37 du skaffede Plads for mine Skridt, mine Ankler vaklede ikke.
Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
38 Jeg jog mine Fjender, indhentede dem, vendte først om, da de var gjort til intet,
Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
39 slog dem ned, saa de ej kunde rejse sig, men laa faldne under min Fod.
Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
40 Du omgjorded mig med Kraft til Kampen, mine Modstandere tvang du i Knæ for mig;
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
41 du slog mine Fjender paa Flugt, mine Avindsmænd rydded jeg af Vejen.
Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
42 De raabte, men ingen hjalp, til HERREN, han svared dem ikke.
Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
43 Jeg knuste dem som Støv for Vinden, fejed dem bort som Gadeskarn.
Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
44 Du friede mig af Folkekampe, du satte mig til Folkeslags Høvding; nu tjener mig ukendte Folk;
Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
45 hører de om mig, lyder de mig, Udlandets Sønner kryber for mig;
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
46 Udlandets Sønner vansmægter, slæber sig frem af deres Skjul.
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
47 HERREN lever, højlovet min Klippe, ophøjet være min Frelses Gud,
az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
48 den Gud, som giver mig Hævn, tvinger Folkeslag under min Fod
megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
49 og frier mig fra mine vrede Fjender! Du ophøjer mig over mine Modstandere, fra Voldsmænd frelser du mig.
Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
50 HERRE, derfor priser jeg dig blandt Folkene og lovsynger dit Navn, du, som kraftig hjælper din Konge og viser din Salvede Miskundhed, David og hans Æt evindelig.
ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
