Salme 147

1 Halleluja! Ja, det er godt at lovsynge vor Gud, ja, det er lifligt, Lovsang sømmer sig.

Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.

2 HERREN bygger Jerusalem, han samler de spredte af Israel,

Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.

3 han læger dem, hvis Hjerte er sønderknust, og forbinder deres Saar;

Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;

4 han fastsætter Stjernernes Tal og giver dem alle Navn.

számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.

5 Vor Herre er stor og vældig, hans Indsigt er uden Maal;

Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.

6 HERREN holder de ydmyge oppe, til Jorden bøjer han gudløse.

Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.

7 Syng for HERREN med Tak, leg for vor Gud paa Citer!

Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!

8 Han dækker Himlen med Skyer, sørger for Regn til Jorden, lader Græs spire frem paa Bjergene og Urter til Menneskers Brug;

A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;

9 Føde giver han Kvæget og Ravneunger, som skriger;

megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.

10 hans Hu staar ikke til stærke Heste, han har ikke Behag i rapfodet Mand;

Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.

11 HERREN har Behag i dem, der frygter ham, dem, der bier paa hans Miskundhed.

Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.

12 Lovpris HERREN, Jerusalem, pris, o Zion, din Gud!

Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!

13 Thi han gør dine Portstænger stærke, velsigner dine Børn i din Midte;

Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.

14 dine Landemærker giver han Fred, mætter dig med Hvedens Fedme;

Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;

15 han sender sit Bud til Jorden, hastigt løber hans Ord,

ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;

16 han lader Sne falde ned som Uld, som Aske spreder han Rim,

ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,

17 som Brødsmuler sender han Hagl, Vandene stivner af Kulde fra ham;

dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?

18 han sender sit Ord og smelter dem, de strømmer, naar han rejser sit Vejr.

Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,

19 Han kundgør sit Ord for Jakob, sine Vedtægter og Lovbud for Israel.

Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.

20 Saa gjorde han ikke mod andre Folk, dem kundgør han ingen Lovbud. Halleluja!

Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!