Salme 138

1 Af David. Jeg vil prise dig, HERRE, af hele mit Hjerte, lovsynge dig for Guderne;

Dávidtól. Magasztallak egész szívemmel, szemben az istenekkel, zengek neked.

2 jeg vil tilbede, vendt mod dit hellige Tempel, og mere end alt vil jeg prise dit Navn for din Miskundheds og Trofastheds Skyld; thi du har herliggjort dit Ord.

Leborulok szent templomod felé és magasztalom nevedet szeretetedért és hüségedért, mert, nagygyá tetted minden neved fölött a szavadat.

3 Den Dag jeg raabte, svared du mig, du gav mig Mod, i min Sjæl kom Styrke.

A mely napon hivtalak, meghallgattál; büszkévé teszel, lelkemben erő van.

4 Alle Jordens Konger skal prise dig, HERRE, naar de hører din Munds Ord,

Magasztaljanak téged, Örökkévaló, mind a föld királyai, mert hallották szájad szavait,

5 og synge om HERRENS Veje; thi stor er HERRENS Ære,

és énekeljék meg az Örökkévaló útjait, mert nagy az Örökkévaló dicsősége.

6 thi HERREN er ophøjet, ser til den ringe, han kender den stolte i Frastand.

Mert magas az Örökkévaló, de látja az alacsonyt s a fenhéjázót messziről ismeri.

7 Gaar jeg i Trængsel, du værger mig Livet, mod Fjendernes Vrede udrækker du Haanden, din højre bringer mig Frelse.

Ha járok szorongatás közepette, életben tartasz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, s megsegít engem a te jobbod.

8 HERREN vil føre det igennem for mig, din Miskundhed, HERRE, varer evindelig. Opgiv ej dine Hænders Værk!

Az Örökkévaló végez érettem; Örökkévaló, kegyelmed örökké tart, kezeid műveit ne hagyd cserben!