Salme 130

1 Sang til Festrejserne. Fra det dybe raaber jeg til dig, HERRE,

Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

2 o Herre, hør min Røst! Lad dine Ører lytte til min tryglende Røst!

Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

3 Tog du Vare, HERRE, paa Misgerninger, Herre, hvo kunde da bestaa?

Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

4 Men hos dig er der Syndsforladelse, at du maa frygtes.

Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

5 Jeg haaber paa HERREN, min Sjæl haaber paa hans Ord,

Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

6 paa Herren bier min Sjæl mer end Vægter paa Morgen, Vægter paa Morgen.

Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

7 Israel, bi paa HERREN! Thi hos HERREN er Miskundhed, hos ham er Forløsning i Overflod.

Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

8 Og han vil forløse Israel fra alle dets Misgerninger.

és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!