Salme 129

1 Sang til Festrejserne.

Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

2 De trængte mig haardt fra min Ungdom — saa sige Israel — de trængte mig haardt fra min Ungdom, men kued mig ikke.

sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

3 Plovmænd pløjed min Ryg, trak lange Furer;

Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

4 retfærdig er HERREN, han overskar de gudløses Reb.

Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

5 Alle, som hader Zion, skal vige med Skam,

Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

6 blive som Græs paa Tage, der visner, førend det skyder Straa,

legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

7 og ikke fylder Høstkarlens Haand og Opbinderens Favn;

melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

8 Folk, som gaar forbi, siger ikke: »HERRENS Velsignelse over eder! Vi velsigner eder i HERRENS Navn!«

s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!