Salme 12

1 Til Sangmesteren. Efter den ottende. En Salme af David.

Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

2 HERRE, hjælp, thi de fromme er borte, svundet er Troskab blandt Menneskens Børn;

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

3 de taler Løgn, den ene til den anden, med svigefulde Læber og tvedelt Hjerte.

Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

4 Hver svigefuld Læbe udrydde HERREN, den Tunge, der taler store Ord,

A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

5 dem, som siger: »Vor Tunge gør os stærke, vore Læber er med os, hvo er vor Herre?«

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

6 »For armes Nød og fattiges Suk vil jeg nu staa op«, siger HERREN, »jeg frelser den, som man blæser ad.«

Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

7 HERRENS Ord er rene Ord, det pure, syvfold lutrede Sølv.

Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

8 HERRE, du vogter os, værner os evigt mod denne Slægt. De gudløse færdes frit overalt, naar Skarn ophøjes blandt Menneskens Børn.

Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.