Salme 12

1 Til Sangmesteren. Efter den ottende. En Salme af David.

A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

2 HERRE, hjælp, thi de fromme er borte, svundet er Troskab blandt Menneskens Børn;

Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

3 de taler Løgn, den ene til den anden, med svigefulde Læber og tvedelt Hjerte.

Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

4 Hver svigefuld Læbe udrydde HERREN, den Tunge, der taler store Ord,

kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

5 dem, som siger: »Vor Tunge gør os stærke, vore Læber er med os, hvo er vor Herre?«

Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

6 »For armes Nød og fattiges Suk vil jeg nu staa op«, siger HERREN, »jeg frelser den, som man blæser ad.«

Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

7 HERRENS Ord er rene Ord, det pure, syvfold lutrede Sølv.

Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

8 HERRE, du vogter os, værner os evigt mod denne Slægt. De gudløse færdes frit overalt, naar Skarn ophøjes blandt Menneskens Børn.

Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.