Salme 119
1 Salige de, hvis Vandel er fuldkommen, de, som vandrer i HERRENS Lov.
Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
2 Salige de, der agter paa hans Vidnesbyrd, søger ham af hele deres Hjerte,
Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
3 de, som ikke gør Uret, men vandrer paa hans Veje.
nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
4 Du har givet dine Befalinger, for at de nøje skal holdes.
Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
5 O, maatte jeg vandre med faste Skridt, saa jeg holder dine Vedtægter!
Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
6 Da skulde jeg ikke blive til Skamme, thi jeg saa hen til alle dine Bud.
Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
7 Jeg vil takke dig af oprigtigt Hjerte, naar jeg lærer din Retfærds Lovbud.
Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.
8 Jeg vil holde dine Vedtægter, svigt mig dog ikke helt!
Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
9 Hvorledes holder en ung sin Vej ren? Ved at holde sig efter dit Ord.
Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
10 Af hele mit Hjerte søger jeg dig, lad mig ikke fare vild fra dine Bud!
Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
11 Jeg gemmer dit Ord i mit Hjerte for ikke at synde imod dig.
Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Lovet være du, HERRE, lær mig dine Vedtægter!
Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
13 Jeg kundgør med mine Læber alle din Munds Lovbud.
Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.
14 Jeg glæder mig over dine Vidnesbyrds Vej, som var det al Verdens Rigdom.
Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
15 Jeg vil grunde paa dine Befalinger og se til dine Stier.
Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
16 I dine Vedtægter har jeg min Lyst, jeg glemmer ikke dit Ord.
Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
17 Und din Tjener at leve, at jeg kan holde dit Ord.
Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
18 Oplad mine Øjne, at jeg maa skue de underfulde Ting i din Lov.
Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
19 Fremmed er jeg paa Jorden, skjul ikke dine Bud for mig!
Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
20 Altid hentæres min Sjæl af Længsel efter dine Lovbud.
Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.
21 Du truer de frække; forbandede er de, der viger fra dine Bud.
Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
22 Vælt Haan og Ringeagt fra mig, thi jeg agter paa dine Vidnesbyrd.
Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
23 Om Fyrster oplægger Raad imod mig, grunder din Tjener paa dine Vedtægter.
Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
24 Ja, dine Vidnesbyrd er min Lyst, det er dem, der giver mig Raad.
Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
25 I Støvet ligger min Sjæl, hold mig i Live efter dit Ord!
A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
26 Mine Veje lagde jeg frem, og du bønhørte mig, dine Vedtægter lære du mig.
Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
27 Lad mig fatte dine Befalingers Vej og grunde paa dine Undere.
Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
28 Af Kummer græder min Sjæl, oprejs mig efter dit Ord!
Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
29 Lad Løgnens Vej være langt fra mig og skænk mig i Naade din Lov!
Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
30 Troskabs Vej har jeg valgt, dine Lovbud attraar jeg.
Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.
31 Jeg hænger ved dine Vidnesbyrd, lad mig ikke beskæmmes, HERRE!
Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
32 Jeg vil løbe dine Buds Vej, thi du giver mit Hjerte at aande frit.
Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
33 Lær mig, HERRE, dine Vedtægters Vej, saa jeg agter derpaa til Enden.
Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
34 Giv mig Kløgt, saa jeg agter paa din Lov og holder den af hele mit Hjerte.
Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
35 Før mig ad dine Buds Sti, thi jeg har Lyst til dem.
Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
36 Bøj mit Hjerte til dine Vidnesbyrd og ej til uredelig Vinding.
Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
37 Vend mine Øjne bort fra Tant, hold mig i Live ved dit Ord!
Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
38 Stadfæst for din Tjener dit Ord, saa jeg lærer at frygte dig.
Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
39 Hold borte fra mig den Skændsel, jeg frygter, thi dine Lovbud er gode.
Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
40 Se, dine Befalinger længes jeg efter, hold mig i Live ved din Retfærd!
Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
41 Lad din Miskundhed komme over mig, HERRE, din Frelse efter dit Ord,
Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
42 saa jeg har Svar til dem, der spotter mig, thi jeg stoler paa dit Ord.
Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
43 Tag ikke ganske Sandheds Ord fra min Mund, thi jeg bier paa dine Lovbud.
Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
44 Jeg vil stadig holde din Lov, ja evigt og altid;
Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
45 jeg vil vandre i aabent Land, thi dine Befalinger ligger mig paa Sinde.
Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
46 Jeg vil tale om dine Vidnesbyrd for Konger uden at blues;
Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
47 jeg vil fryde mig over dine Bud, som jeg højligen elsker;
Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
48 jeg vil udrække Hænderne mod dine Bud og grunde paa dine Vedtægter.
s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
49 Kom Ordet til din Tjener i Hu, fordi du har ladet mig haabe.
Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
50 Det er min Trøst i Nød, at dit Ord har holdt mig i Live.
Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
51 De frække haaned mig saare, dog veg jeg ej fra din Lov.
Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
52 Dine Lovbud fra fordum, HERRE, kom jeg i Hu og fandt Trøst.
Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
53 Harme greb mig over de gudløse, dem, der slipper din Lov.
Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
54 Dine Vedtægter blev mig til Sange i min Udlændigheds Hus.
Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
55 Om Natten kom jeg dit Navn i Hu, HERRE, jeg holdt din Lov.
Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
56 Det blev min lykkelige Lod: at agte paa dine Befalinger.
Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
57 Min Del er HERREN, jeg satte mig for at holde dine Ord.
Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
58 Jeg bønfaldt dig af hele mit Hjerte, vær mig naadig efter dit Ord!
Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
59 Jeg overtænkte mine Veje og styred min Fod tilbage til dine Vidnesbyrd.
Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
60 Jeg hasted og tøved ikke med at holde dine Bud.
Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
61 De gudløses Snarer omgav mig, men jeg glemte ikke din Lov.
Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
62 Jeg staar op ved Midnat og takker dig for dine retfærdige Lovbud.
Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
63 Jeg er Fælle med alle, der frygter dig og holder dine Befalinger.
Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
64 Jorden er fuld af din Miskundhed, HERRE, lær mig dine Vedtægter!
Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
65 Du gjorde vel mod din Tjener, HERRE, efter dit Ord.
Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
66 Giv mig Forstand og indsigt, thi jeg tror paa dine Bud.
Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
67 Før jeg blev ydmyget, for jeg vild, nu holder jeg dit Ord.
Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
68 God er du og gør godt, lær mig dine Vedtægter!
Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
69 De frække tilsøler mig med Løgn, men paa dine Bud tager jeg hjerteligt Vare.
Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
70 Deres Hjerte er dorskt som Fedt, jeg har min Lyst i din Lov.
Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
71 Det var godt, at jeg blev ydmyget, saa jeg kunde lære dine Vedtægter.
Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
72 Din Munds Lov er mig mere værd end Guld og Sølv i Dynger.
Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
73 Dine Hænder skabte og dannede mig, giv mig Indsigt, saa jeg kan lære dine Bud!
Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
74 De, der frygter dig, ser mig og glædes, thi jeg bier paa dit Ord.
Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
75 HERRE, jeg ved, at dine Bud er retfærdige, i Trofasthed har du ydmyget mig.
Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
76 Lad din Miskundhed være min Trøst efter dit Ord til din Tjener!
Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
77 Din Barmhjertighed finde mig, at jeg maa leve, thi din Lov er min Lyst.
Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
78 Lad de frække beskæmmes, thi de gør mig skammelig Uret, jeg grunder paa dine Befalinger.
Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
79 Lad dem, der frygter dig, vende sig til mig, de, der kender dine Vidnesbyrd.
Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
80 Lad mit Hjerte være fuldkomment i dine Vedtægter, at jeg ikke skal blive til Skamme.
Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
81 Efter din Frelse længes min Sjæl, jeg bier paa dit Ord.
Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
82 Mine Øjne længes efter dit Ord og siger: »Hvornaar mon du trøster mig?«
Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
83 Thi jeg er som en Lædersæk i Røg, men dine Vedtægter glemte jeg ikke.
Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
84 Hvor langt er vel din Tjeners Liv? Naar vil du dømme dem, der forfølger mig?
Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
85 De frække grov mig Grave, de, som ej følger din Lov.
vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
86 Alle dine Bud er trofaste, med Løgn forfølger man mig, o hjælp mig!
Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
87 De har næsten tilintetgjort mig paa Jorden, men dine Befalinger slipper jeg ikke.
Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
88 Hold mig i Live efter din Miskundhed, at jeg kan holde din Munds Vidnesbyrd.
Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
89 HERRE, dit Ord er evigt, staar fast i Himlen.
Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
90 Din Trofasthed varer fra Slægt til Slægt, du grundfæsted Jorden, og den staar fast.
Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
91 Dine Lovbud staar fast, de holder dine Tjenere oppe.
Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
92 Havde din Lov ej været min Lyst, da var jeg omkommet i min Elende.
Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
93 Aldrig i Evighed glemmer jeg dine Befalinger, thi ved dem holdt du mig i Live.
Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
94 Din er jeg, frels mig, thi dine Befalinger ligger mig paa Sinde.
Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
95 De gudløse lurer paa at lægge mig øde, dine Vidnesbyrd mærker jeg mig.
Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
96 For alting saa jeg en Grænse, men saare vidt rækker dit Bud.
Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
97 Hvor elsker jeg dog din Lov! Hele Dagen grunder jeg paa den.
Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
98 Dit Bud har gjort mig visere end mine Fjender, thi det er for stedse mit.
Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
99 Jeg er klogere end alle mine Lærere, thi jeg grunder paa dine Vidnesbyrd.
Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
100 Jeg har mere Forstand end de gamle; jeg agter paa dine Bud.
Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
101 Jeg holder min Fod fra hver Vej, som er ond, at jeg kan holde dit Ord.
Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
102 Fra dine Lovbud veg jeg ikke, thi du underviste mig.
Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
103 Hvor sødt er dit Ord for min Gane, sødere end Honning for min Mund.
Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
104 Ved dine Befalinger fik jeg Forstand, saa jeg hader al Løgnens Vej.
Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
105 Dit Ord er en Lygte for min Fod, et Lys paa min Sti.
Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
106 Jeg svor en Ed og holdt den: at følge dine retfærdige Lovbud.
Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
107 Jeg er saare ydmyget, HERRE, hold mig i Live efter dit Ord!
Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
108 Lad min Munds frivillige Ofre behage dig, HERRE, og lær mig dine Lovbud!
Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
109 Altid gaar jeg med Livet i Hænderne, men jeg glemte ikke din Lov.
Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
110 De gudløse lægger Snarer for mig, men fra dine Befalinger for jeg ej vild.
Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
111 Dine Vidnesbyrd fik jeg til evigt Eje, thi de er mit Hjertes Glæde.
Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
112 Jeg bøjed mit Hjerte til at holde dine Vedtægter for evigt til Enden.
Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
113 Jeg hader tvesindet Mand, men jeg elsker din Lov.
Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
114 Mit Skjul og mit Skjold er du, jeg bier paa dit Ord.
Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
115 Vig fra mig, I, som gør ondt, jeg vil holde min Guds Bud.
Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
116 Støt mig efter dit Ord, at jeg maa leve, lad mig ikke beskæmmes i mit Haab!
Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
117 Hold mig oppe, at jeg maa frelses og altid have min Lyst i dine Vedtægter!
Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
118 Du forkaster alle, der farer vild fra dine Vedtægter, thi de higer efter Løgn.
Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
119 For Slagger regner du alle Jordens gudløse, derfor elsker jeg dine Vidnesbyrd.
Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
120 Af Rædsel for dig gyser mit Kød, og jeg frygter for dine Lovbud.
Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.
121 Ret og Skel har jeg gjort, giv mig ikke hen til dem, der trænger mig!
Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
122 Gaa i Borgen for din Tjener, lad ikke de frække trænge mig!
Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
123 Mine Øjne vansmægter efter din Frelse og efter dit Retfærds Ord.
Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
124 Gør med din Tjener efter din Miskundhed og lær mig dine Vedtægter!
Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
125 Jeg er din Tjener, giv mig Indsigt, at jeg maa kende dine Vidnesbyrd!
Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
126 Det er Tid for HERREN at gribe ind, de har krænket din Lov.
Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
127 Derfor elsker jeg dine Bud fremfor Guld og Skatte.
Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
128 Derfor følger jeg oprigtigt alle dine Befalinger og hader hver Løgnens Sti.
Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
129 Underfulde er dine Vidnesbyrd, derfor agted min Sjæl paa dem.
Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
130 Tydes dine Ord, saa bringer de Lys, de giver enfoldige Indsigt.
Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
131 Jeg aabned begærligt min Mund, thi min Attraa stod til dine Bud.
Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
132 Vend dig til mig og vær mig naadig, som Ret er for dem, der elsker dit Navn!
Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
133 Lad ved dit Ord mine Skridt blive faste og ingen Uret faa Magten over mig!
Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
134 Udløs mig fra Menneskers Vold, at jeg maa holde dine Befalinger!
Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
135 Lad dit Ansigt lyse over din Tjener og lær mig dine Vedtægter!
Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
136 Vand i Strømme græder mine Øjne, fordi man ej holder din Lov.
Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
137 Du er retfærdig, HERRE, og retvise er dine Lovbud.
Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.
138 Du slog dine Vidnesbyrd fast ved Retfærd og Troskab saa saare.
Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
139 Min Nidkærhed har fortæret mig, thi mine Fjender har glemt dine Ord.
Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
140 Dit Ord er fuldkommen rent, din Tjener elsker det.
Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
141 Ringe og ussel er jeg, men dine Befalinger glemte jeg ikke.
Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
142 Din Retfærd er Ret for evigt, din Lov er Sandhed.
Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
143 Trængsel og Angst har ramt mig, men dine Bud er min Lyst.
Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
144 Dine Vidnesbyrd er Ret for evigt, giv mig indsigt, at jeg maa leve!
Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
145 Jeg raaber af hele mit Hjerte, svar mig, HERRE, jeg agter paa dine Vedtægter.
Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
146 Jeg raaber til dig, o frels mig, at jeg kan holde dine Vidnesbyrd!
Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
147 Aarle raaber jeg til dig om Hjælp og bier paa dine Ord.
Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
148 Før Nattevagtstimerne vaager mine Øjne for at grunde paa dit Ord.
Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
149 Hør mig efter din Miskundhed, HERRE, hold mig i Live efter dit Lovbud!
Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!
150 De, der skændigt forfølger mig, er mig nær, men de er langt fra din Lov.
Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
151 Nær er du, o HERRE, og alle dine Bud er Sandhed.
Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
152 For længst vandt jeg Indsigt af dine Vidnesbyrd, thi du har grundfæstet dem for evigt.
Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
153 Se min Elende og fri mig, thi jeg glemte ikke din Lov.
Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
154 Før min Sag og udløs mig, hold mig i Live efter dit Ord!
Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
155 Frelsen er langt fra de gudløse, thi dine Vedtægter ligger dem ikke paa Sinde.
Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
156 Din Barmhjertighed er stor, o HERRE, hold mig i Live efter dine Lovbud!
Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!
157 Mange forfølger mig og er mig fjendske, fra dine Vidnesbyrd veg jeg ikke.
Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
158 Jeg væmmes ved Synet af troløse, der ikke holder dit Ord.
Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
159 Se til mig, thi jeg elsker dine Befalinger, HERRE, hold mig i Live efter din Miskundhed!
Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
160 Summen af dit Ord er Sandhed, og alt dit retfærdige Lovbud varer evigt.
Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.
161 Fyrster forfulgte mig uden Grund, men mit Hjerte frygted dine Ord.
Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
162 Jeg glæder mig over dit Ord som en, der har gjort et vældigt Bytte.
Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
163 Jeg hader og afskyr Løgn, din Lov har jeg derimod kær.
Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
164 Jeg priser dig syv Gange daglig for dine retfærdige Lovbud.
Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
165 Megen Fred har de, der elsker din Lov, og intet bliver til Anstød for dem.
Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
166 Jeg haaber paa din Frelse, HERRE, og jeg har holdt dine Bud.
Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
167 Min Sjæl har holdt dine Vidnesbyrd, jeg har dem saare kære.
Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
168 Jeg holder dine Befalinger og Vidnesbyrd, thi du kender alle mine Veje.
Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
169 Lad min Klage naa frem for dit Aasyn, HERRE, giv mig Indsigt efter dit Ord!
Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
170 Lad min Bøn komme frem for dit Aasyn, frels mig efter dit Ord!
Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
171 Mine Læber skal synge din Pris, thi du lærer mig dine Vedtægter.
Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
172 Min Tunge skal synge om dit Ord, thi alle dine Bud er Retfærd.
Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
173 Lad din Haand være mig til Hjælp, thi jeg valgte dine Befalinger.
Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
174 Jeg længes efter din Frelse, HERRE, og din Lov er min Lyst.
Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
175 Gid min Sjæl maa leve, at den kan prise dig, og lad dine Lovbud være min Hjælp!
Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
176 Farer jeg vild som det tabte Faar, saa opsøg din Tjener, thi jeg glemte ikke dine Bud.
Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
